Az emberi lábfejnek a boka alatti hátsó része, melyre a Bibliában gyakran jelképes értelemben történik utalás. Ha valaki sarkát megfogták vagy megsebezték, azzal hátráltatták, illetve akadályozták. Jákob az ikertestvére, Ézsau sarkába kapaszkodott, miközben jöttek kifelé az anyjuk méhéből (1Mó 25:26). Ezért kapta a prófétai jelentőséggel bíró Jákob nevet, melynek jelentése: ’sarkon ragadó; kiszorító’ (1Mó 27:36; Hó 12:2, 3). A család feje, Jákob, amikor megáldotta ötödik fiát, Dánt, megjövendölte – Dán számára kedvezően –, hogy olyan lesz, mint az út szélén lesben várakozó kígyó, mely megmarja a lovak sarkát, hogy levessék lovasaikat (1Mó 49:17; lásd: SZARVASVIPERA). A pusztai vándorlás során Dán törzse volt Izrael utóvédje, mintegy a „sarkánál”, hogy csapást mérjen a nép ellenségeire (4Mó 10:25).

A Szentírás a hűtlen Jeruzsálemet prófétailag egy rossz hírű nőhöz hasonlította, akit úgy fognak megbüntetni, hogy ’bántalmazzák’ a sarkát, azaz arra fogják kényszeríteni, hogy rögös talajon gyalogoljon, ami fájdalmat okoz a sarkának. Erre akkor került sor, amikor Jeruzsálem lakosait száműzetésbe vitték Babilonba i. e. 607-ben (Jr 13:22).

Áruló társáról, Ahitófelről Dávid király jelképesen így beszélt: „fölemelte sarkát ellenem” (Zs 41:9). Ennek a kijelentésnek prófétai beteljesedése volt Iskariót Júdás esetében, akire Jézus alkalmazta: „Aki kenyeremmel táplálkozott, sarkát emelte ellenem” (Jn 13:18). Ez a kifejezés tehát csalárd tettet takar, mely bajba sodorhatja azt, aki ellen a sarkat ’felemelik’.

 Az elsőként feljegyzett prófécia, az 1Mózes 3:15 megjövendölte, hogy a „kígyó” szétzúzza ’az asszony magvának’ sarkát. A sarok szétzúzása ugyan fájdalmas, de nem nyomorít meg véglegesen. A nagy Kígyó, Sátán, az Ördög (Je 12:9) földi támogatói halálra adták Jézust, a ’magot’ (Ga 3:16), ám ő harmadnap meggyógyult abból, hogy ’szétzúzták a sarkát’, mikor az Atyja, Jehova feltámasztotta (Cs 2:22–24; 10:40).