(lapály):

Általában azt a dombvidéket nevezték így, amely a Palesztina közepén húzódó hegyvonulat és Filisztea parti síksága között terült el (5Mó 1:7; Jzs 9:1; 10:40; 11:2; 12:8; Bí 1:9; 2Kr 28:18; Ab 19; Za 7:7). A Seféla Júda egyik területe volt (Jzs 15:33–44). Jóllehet a magassága kb. 450 m, ’alföldnek’, illetve lapálynak tekinthetjük (vö.: Jr 17:26; 32:44; 33:13, ahol a héber szövegben a sefé·láʹ szó szerepel), ha összehasonlítjuk a jóval magasabb, középen húzódó hegyvonulattal. „A Sefélát” D-en a Negeb határolta (Bí 1:9), É-on pedig ’Izrael hegyvidéke’ (az Ajjalon völgyén túl) (Jzs 11:16).

Ezt a dimbes-dombos vidéket völgyek szelték át, amelyek természetes útvonalakat képeztek k–ny. irányban. A Seféla egy termékeny terület, az éghajlata pedig mérsékelt. Az ókorban híres volt a sok-sok szikomorfájáról és olajfaligetéről. Ezenkívül nyájak és csordák legeltek a Sefélán (1Ki 10:27; 1Kr 27:28; 2Kr 1:15; 9:27; 26:10).

Lehetséges, hogy az ’Izrael hegyvidékével’ összefüggésbe hozott Seféla (Jzs 11:16) az a dombvidék, amely Szamária hegyei és Sáron síksága között húzódott. Ez a terület keskenyebb és nehezebben körülhatárolható, mint a Júdához tartozó Seféla. Nincs alap arra, hogy anakronizmusnak tekintsük azt, hogy a Józsué 11. fejezete (lásd: 21. vers) külön említi meg Júdát és Izraelt. C. F. Keil és F. Delitzsch a szövegmagyarázatukban a következő lábjegyzetet fűzték ehhez a részhez: „Erre még a Józsué idejében fennálló körülmények alapján sem nehéz magyarázatot adni. Júda, valamint József két törzse (Efraim és Manassé) sorsvetés által megkapták az örökségüket, azelőtt, hogy a többi törzs megkapta. De mialatt Júda törzse elfoglalta a neki juttatott déli területet, a többi törzs Gilgálban maradt; és még egy későbbi időszakban is – amikor Efraim és Manassé már letelepedett a saját birtokán – egész Izrael, Júda kivételével, Silónál táborozott. Ezenkívül a nemzet két részét ekkor kettéválasztotta az a terület, amelyet később  Benjámin törzsének jelöltek ki, de ez idő tájt még nem volt senkié. Ráadásul az oltár, a hajlék és a szövetségláda József és a többi törzs közepette volt, amelyek továbbra is Silónál tartózkodtak” (Commentary on the Old Testament. 1973, II. köt. Józsué, 124–125. o.).