(Jehova küzdött [állhatatos volt]):

1. A Júda törzséből való Kenáz egyik fia, Otniel bíró fivére, Kálebnek, a kémnek pedig az unokaöccse. Serájának a leszármazottai, akik a fián, Joábon keresztül születtek, mesteremberek lettek (1Kr 4:13, 14).

2. Dávid király irányítása alatt szolgáló titkár (2Sá 8:15, 17). Hacsak nem váltották le az embereket többször is ebből a hivatalból, akkor más esetben Sevának (2Sá 20:25), Savsának (1Kr 18:16) és Sisának is hívják; ez utóbbinak a két fia később hasonló tisztséget töltött be Salamon  idején (1Ki 4:3). A legtöbb kormányhivatalnoknak a neve ugyanaz a három listán.

3. A Simeon törzséből való Asiel fia, akinek az Ezékiás idejében élt leszármazottai csatlakoztak ahhoz a sereghez, mely lesújtott a hamitákra és a meunikra, elfoglalva a területüket, amelyet aztán legelőnek használtak (1Kr 4:24, 35, 38–41).

4. Egyike annak a három embernek, akiket Joákim király i. e. 624 vége felé elküldött, hogy fogják el Jeremiást és Bárukot a Jeruzsálem és Júda ellen szóló prófécia miatt, melyet Jeremiás diktált Báruknak. Serája Azrielnek volt a fia (Jr 36:9, 26).

5. Sedékiás király szállásmestere; Néria fia és Báruk fivére (Jr 32:12; 51:59). Sedékiás uralkodásának a negyedik évében, i. e. 614-ben Serája elkísérte a királyt Babilonba. Jeremiás adott neki egy tekercset, amely Babilon ellen szóló ítéletet tartalmazott, és arra utasította, hogy olvassa fel az Eufrátesz folyó mellett, majd kössön rá egy követ, és dobja a folyóba, ezzel szemléltetve Babilon végleges bukását (Jr 51:59–64). Serája minden bizonnyal elmondott néhány gondolatot a próféciából a már ott élő, száműzött izraelitáknak. Érdekes, hogy a régészek találtak egy pecsétet, melyen ez a felirat látható: „Serája (ben) Néria tulajdona” (Israel Exploration Journal. Jeruzsálem, 1978, 28. köt. 56. o.).

6. Főpap i. e. 607-ben, amikor a babiloniak lerombolták Jeruzsálemet. Bár Nabukodonozor utasítására Seráját megölték, a fia, Jocadák életben maradt, és elvitték fogságba Babilonba (2Ki 25:18–21; Jr 52:24–27). Az Árontól eredő főpapi vonal Serája fián, Jocadákon keresztül folytatódott; Jocadák fia, Jésua töltötte be ezt a tisztséget, amikor a zsidók kiszabadultak, és visszatértek (1Kr 6:14, 15; Ezs 3:2). Seráját Ezsdrás apjának is nevezik, de ha figyelembe vesszük a Serája halála és Ezsdrás visszatérése között eltelt 139 évet, minden bizonnyal legalább két generáció volt közöttük, amelyekről nem történik említés; ez olyanfajta kihagyás, amely gyakori a bibliai nemzetségtáblázatokban (Ezs 7:1).

7. Egyike azoknak a hadvezéreknek, akik Júdában maradtak az általános babiloni száműzetés után; Tánhumet fia. Serája és a vele azonos rangú emberek támogatták Gedália kormányzóvá való kinevezését, figyelmeztették őt, hogy Ismáel az életére akar törni, és később megpróbáltak bosszút állni a haláláért. A babilóniaiaktól való félelmében azonban Serája és a többi hadvezér az ott maradt zsidókat Egyiptomba vitte (2Ki 25:23, 26; Jr 40:8, 13–16; 41:11–18; 43:4–7).

8. Egyike azoknak a feltehetőleg vezető beosztású személyeknek, akiket Zorobábellel együtt sorolnak fel azok között, akik i. e. 537-ben visszatértek a száműzetésből (Ezs 2:1, 2). A Nehémiás 7:7-ben található párhuzamos felsorolásban Azáriának nevezik.

9. Pap, aki Zorobábellel együtt tért vissza a száműzetésből. Az utána következő nemzedékben Merája képviselte Serája atyai háznépét (Ne 12:1, 12). Az a Serája, aki a szövetséget lepecsételők között volt Ezsdrás és Nehémiás napjaiban, ugyancsak a képviselője lehetett ennek a családnak, vagy egy másik pap lehetett, akit ugyanígy hívtak (Ne 10:1, 2, 8). Serája Jeruzsálemben élt, miután a falakat újjáépítették; itt megint abban az értelemben utalunk rá, hogy vagy ebből az atyai háznépből származhatott, vagy egy olyan pap lehetett, akit ugyanígy hívtak (Ne 11:1, 10, 11).