Ez a kifejezés, amely 285-ször fordul elő különböző formákban a Szentírásban, a héber Jehó·wáʹ cevá·ʼóthʹ fordítása, és túlnyomórészt a prófétai könyvekben – főleg Ézsaiásnál, Jeremiásnál és Zakariásnál – találkozhatunk vele. Pál és Jakab is használták (görögre átírva), amikor próféciákat idéztek, illetve utaltak azokra írásaikban (Ró 9:29; Jk 5:4; vö.: Ézs 1:9).

Az egyes számú héber cá·váʼʹ (t. sz.: cevá·ʼóthʹ) alapvetően betű szerinti haderőre vagy katonai seregre utal, miként az 1Mózes 21:22-ben, az 5Mózes 20:9-ben és sok egyéb helyen is. A kifejezés mindamellett jelképes értelemben is használatos, például ilyen szövegrészekben: „az egek és a föld is, azok minden seregével együtt”; vagy: „a napot, holdat, csillagokat és az egek valamennyi seregét” (1Mó 2:1; 5Mó 4:19). A többes alak (cevá·ʼóthʹ) számos esetben az izraelita katonai erőkre utal, mint például a 2Mózes 6:26; 7:4-ben, a 4Mózes 33:1-ben vagy a Zsoltárok 44:9; 60:10-ben. Egyes tudósok szerint a „seregek Jehovája” összetételben a „seregek” szó nemcsak az angyali erőket foglalja magában, hanem az izraelita sereget és az élettelen égitesteket is. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy itt elsősorban, ha nem kizárólagosan, az angyali erőkről van szó.

Amikor Józsué Jerikó közelében megpillantott egy angyalt, és megkérdezte tőle, hogy Izraellel vagy az ellenséggel van-e, ezt a választ kapta a látogatótól: „Nem, hanem Jehova seregének fejedelme vagyok; most jöttem” (Jzs 5:13–15). Amikor Mikája próféta azt mondta Aháb és Josafát királynak, hogy „látom, amint Jehova a trónján ül, és az egek egész serege ott áll mellette  jobbján és balján”, nyilván Jehova szellemfiaira célzott (1Ki 22:19–21). A „seregek Jehovája” kifejezésben a többes szám használata helyénvaló, mert a bibliai leírás szerint az angyali erők nemcsak hogy kerubok, szeráfok és angyalok osztályaiba sorolhatók (Ézs 6:2, 3; 1Mó 3:24; Je 5:11), de szervezett csoportokat is alkotnak. Ezért beszélhetett Jézus Krisztus arról, hogy ’több mint tizenkét légió angyal’ áll rendelkezésére, a szavára várva (Mt 26:53). Amikor Ezékiás segítségért fohászkodott, úgy nevezte Jehovát, hogy a ’seregek Jehovája, Izrael Istene, aki a kerubokon ül’. Ezzel kétségkívül a szövetségládára és a kerubalakokra gondolt, amelyek a Jehova égi trónját jelképező fedélen voltak (Ézs 37:16; vö.: 1Sá 4:4; 2Sá 6:2). Elizeus rettegő szolgája megnyugodott, amikor azt látta egy természetfeletti látomásban, hogy a bekerített város, Elizeus lakhelye körül a hegyvidék ’tele van tüzes lovakkal és harci szekerekkel’. Ezek is Jehova angyali seregeihez tartoztak (2Ki 6:15–17).

A „seregek Jehovája” kifejezés tehát a hatalom gondolatát közvetíti, a világegyetem szuverén uralkodójának hatalmára utal, aki a szellemteremtmények roppant nagy seregeinek parancsol (Zs 103:20, 21; 148:1, 2; Ézs 1:24; Jr 32:17, 18). Mindez mélységes tiszteletet és félelemmel vegyes áhítatot kell hogy kiváltson az emberekből, ugyanakkor vigaszt és bátorítást nyújt Jehova szolgáinak. Dávid „a seregek Jehovájának, Izrael csatasorai Istenének nevében” hívta ki Góliátot, a félelmetes filiszteust. Egyedül szállt szembe vele, nem támogatta földi haderő (1Sá 17:45). Isten szolgáit és népét mint egészet nemcsak a fizikai harc idején, hanem minden más próbában vagy fontos helyzetben is bátorsággal és reménnyel töltheti el az a felismerés, hogy Jehova uralma fenséges, amit híven tükröz, hogy ellenőrzése alatt tartja azokat a hatalmas seregeket, amelyek égi udvarából teljesítik szolgálatukat (1Sá 1:9–11; 2Sá 6:18; 7:25–29). Az, hogy a próféták a „seregek Jehovája” kifejezést használták, még egy okkal több volt arra, hogy a próféciák hallgatói biztosra vegyék azok beteljesedését.