(egyiptomi eredetű;  jel.: ’Hórusz tava’):

Nyilvánvalóan a Nílus legkeletebbre eső ága a deltavidéken. A Sihór a héber szövegben előforduló négy helyen mindenütt Egyiptommal van összefüggésben (Jzs 13:3, ’Nílus ág’; 1Kr 13:5, ’folyó’; Ézs 23:3; Jr 2:18). Bár néhány szövegmagyarázó az ’Egyiptom-völggyel’ tenné egyenlővé (4Mó 34:5), amelyet általában a Gázától DNy-ra elhelyezkedő Vádi-el-Aríssal azonosítanak, ám a Jeremiás 2:18 és az Ézsaiás 23:3, úgy tűnik, szorosabb összefüggésbe hozza Egyiptommal és a Nílussal, mint az előbb említett völggyel, vagyis vádival. Főleg az Ézsaiás könyvében lévő szövegnél figyelhető meg, amely a ’Sihór magjáról’ beszél, hogy alighanem egy rendszeres vízellátású folyamra (ná·hárʹ) utal, nem pedig időszakos vízellátásúra (naʹchal). Ezen okok miatt a Sihórt, legalábbis ezen a két helyen, gyakrabban azonosítják a Nílus legkeletebbre eső ágával (ugyanis a folyó a deltavidékre érve több ágra válik). Ez az elhelyezkedése lehetővé teszi, hogy a következőképpen utaljanak rá: „Egyiptom előtt [vagyis annak k. részén, v. Egyiptomtól K-re] van”, mint ahogy például a Józsué 13:3-ban is olvashatjuk.

Ám ez utóbbi írásszöveg azon terület leírásának a részét képezi, amelyet még meg kellett hódítaniuk az izraelitáknak a Józsué által vezetett első hadjáratok után, és amely terület É-on egészen „Hamát széléig” tartott (Jzs 13:1–6). Akik amellett érvelnek, hogy a Sihór a Vádi-el-Aríssal azonos, rámutatnak, hogy máshol Izrael örökségének a határai úgy vannak megadva, hogy az  ’az Egyiptom-völgytől’ „Hamát széléig” tartott (4Mó 34:2, 5, 7, 8). A Józsué 13:3-ban néhány fordítás (Kecsk., ÚV) azonban a Sihórra (’a Nílus ágára’, ÚV) való utalást egy zárójeles szöveg részének tekinti, amely történelmi áttekintést ad arról, hogy egykor a kánaániták területe milyen messzire terjedt dny. irányban. Ez alapján a szöveg nem azt írja le, hogy meddig terjedt a legyőzendő terület, hanem egyszerűen csak azt mutathatja, hogy a kánaániták lakóhelye egykor Egyiptom k. határáig húzódott.

Ugyancsak összefüggést figyelhetünk meg aközött, hogy Dávid Izrael népét a Sihórtól („az Egyiptom-folyótól”, ÚV) Hamátig gyűjtötte egybe (amikor szerette volna felvinni a szövetségládát Jeruzsálembe), valamint aközött, hogy Salamon napjaiban „Hamát szélétől egészen az Egyiptom-völgyig” gyűjtötték egybe a népet (1Kr 13:5, ÚRB; 1Ki 8:65). Erre az lehet a magyarázat, hogy az utóbbi esetben (Salamon idejében) a beszámoló az izraeliták lakóhelyének a tulajdonképpeni határait adja meg. A Vádi-el-Arís és a Nílus k. ága közötti terület alapvetően sivatagos és cserjés, tehát ez a vádi, vagyis völgy találóan jelezte annak a területnek a határát, amely alkalmas volt arra, hogy az izraeliták ott lakjanak, míg az előző esetben (Dávid idejében) a leírás az izraeliták tevékenységének egész területét magában foglalhatta, vagyis mindazt a területet, amelyet Dávid ténylegesen uralt, ami csakugyan Egyiptom határáig terjedt.

Saul király már Dávid napjai előtt egészen Súrig üldözte az amálekitákat, „amely Egyiptom előtt van” (1Sá 15:7), és arról a birodalomról, amelyet Salamon kapott Dávid révén, a Szentírás azt mondja, hogy „Egyiptom határáig” tartott (1Ki 4:21). Tehát igaz ugyan, hogy az a terület, amely igazából ki lett utalva Izrael törzseinek, nem terjedt tovább, mint az ’Egyiptom-völgy’, ez még, úgy tűnik, nem cáfolja azt, hogy a Sihór a Józsué 13:3-ban a ’Nílusnak egy ágával’ azonosítható, az 1Krónikák 13:5-ben pedig az ’Egyiptom-folyóval’.

A „Sihór” szó nem található meg az 1Mózes 15:18-ban, amelyben Jehova Ábrahámnak ígérte „az Egyiptom-folyótól a nagy folyóig, az Eufráteszig” terjedő földet. Itt újfent felmerül a kérdés, hogy az ’Egyiptom-folyó [a ná·hárʹ egy alakja]’ vajon a Nílus egy részére, vagy az ’Egyiptom-völgyre [naʹchal]’ (a Vádi-el-Arísra) utal. A válasz attól függ, hogy Jehova itt arról a területről beszélt-e, amely valóban ki lett jelölve törzsi örökségként, vagy arról az egész területről, amelyet Izrael királysága akkor uralt, amikor a legnagyobb területet ölelte fel. Ha a korábbiról van szó, akkor a szöveg valószínűleg a Vádi-el-Arísra vonatkozik, ha pedig az utóbbiról, akkor a Sihórra. (Lásd: EGYIPTOM-VÖLGY.)