Sofóniás könyve
A Héber Iratok egyik könyve. Jehovának a kijelentései találhatók benne, melyeket Sofóniás próféta által mondott el. Sofóniás akkor prófétált, amikor Júdában Jósiás volt a király (i. e. 659–629) (So 1:1). Jósiás az uralmának a 12. évében (amikor kb. 20 éves volt) egy széles körű hadjáratba kezdett a bálványimádat felszámolására. Az uralma 18. évétől kezdve egészen a haláláig az alattvalói ’nem tértek el Jehova követésétől’ (2Kr 34:3–8, 33). Mivel Sofóniás könyve arról beszél, hogy Júdában idegen isten papjai voltak, és hogy Baált meg az egek seregét imádták, a könyv megírására nyilvánvalóan még azelőtt került sor, hogy Jósiás kb. i. e. 648-ban belefogott a reformjaiba (So 1:4, 5).
Amikor Sofóniás megkezdte a szolgálatát, Júdában rendkívül elterjedt volt a bálványimádás, az erőszak és a csalás. Sokan ezt mondták a szívükben: „Nem tesz Jehova sem jót, sem rosszat” (So 1:12). Sofóniás prófétálása azonban világossá tette, hogy Jehova bosszút fog állni azokon, akik nem bánják meg a bűneiket (1:3–2:3; 3:1–5). Az ítéletét nemcsak Júdán és Jeruzsálemen hajtja végre, hanem más népeken is: a filiszteusokon, ammonitákon, moábitákon, etiópokon és az asszírokon (2:4–15).
Sofóniás próféciája főleg azoknak lehetett vigasztaló, akik szerették volna szolgálni Jehovát, és nagyon bánkódtak amiatt, hogy Jeruzsálem lakosai utálatos szokásokat gyakorolnak, és hogy még a fejedelmek, a bírók és a papok is tisztességtelenek (So 3:1–7). Mivel a jó szívállapotú emberek alig várták, hogy Isten végrehajtsa ítéletét a gonoszokon, ezért nyilván nekik szóltak ezek a szavak: „várjatok rám – ez Jehova kijelentése – addig a napig, amelyen prédára kelek, mert bírói döntésem az, hogy összegyűjtöm a nemzeteket, összegyűjtöm a királyságokat, hogy kiöntsem rájuk ítéletemet, izzó haragomat mind” (3:8). A jövendölés szerint Jehova végül a figyelmét Izrael népének a maradékára fordítja, és visszaviszi őket a fogságból, nevesekké és dicsőítetté téve őket minden nép előtt (3:10–20).
Hitelessége: Kétség sem fér hozzá, hogy Sofóniás könyve hiteles. A könyvben levő gondolatok sok esetben a Biblia más könyveiben is megtalálhatóak. (Vö. a So 1:3-at a Hó 4:3-mal; a So 1:7-et a Ha 2:20-szal és a Za 2:13-mal; a So 1:13-at az 5Mó 28:30, 39-cel és az Ám 5:11-gyel; a So 1:14-et a Jóe 1:15-tel; a So 3:19-et a Mi 4:6, 7-tel.) Teljes összhangban van a Bibliában lefektetett alapvető igazságokkal: Jehova igazságos Isten (So 3:5; 5Mó 32:4). Bár lehetővé teszi, hogy az ember megbánja a bűnét, nem fogja a végtelenségig eltűrni, hogy büntetlenül maradjon a vétkes (So 2:1–3; Jr 18:7–11; 2Pt 3:9, 10). A gonoszokat sem ezüstjük, sem aranyuk nem tudja majd megszabadítani Jehova bősz haragjának a napján (So 1:18; Pl 11:4; Ez 7:19). Ha valaki szeretne Isten védelmében részesülni, összhangban kell élnie azzal, amit Ő igazságosnak ítél (So 2:3; Ám 5:15).
A próféciák teljesedése is egyértelműen bizonyítja, hogy a könyv hiteles. A jövendölésnek megfelelően elpusztult az asszírok fővárosa, Ninive (i. e. 632) (So 2:13–15), valamint Júda és Jeruzsálem (i. e. 607) (So 1:4–18; vö.: 2Ki 25:1–10). Az egyiptomiak szövetségesét, Etiópiát is nyilván csapás érte, amikor Nabukodonozor legyőzte Egyiptomot (So 2:12; vö.: Ez 30:4, 5). Ezenkívül idővel az ammonita, a moábita és a filiszteus nép is eltűnt a föld színéről (So 2:4–11).
[Kiemelt rész a 875. oldalon]
SOFÓNIÁS KÖNYVÉNEK ÁTTEKINTÉSE
Isten ítéletüzenete Jeruzsálem, Júda és más nemzetek ellen, és annak bejelentése, hogy Jeruzsálem újjáépül
Sofóniás írta Jósiás uralma elején, még azelőtt, hogy a király i. e. 648 körül reformokat vezetett be
Jehova ítéletnapja közel (1:1–2:3)
Jehova mindent eltöröl a föld színéről
Kiirt Júdában és Jeruzsálemben mindenkit, aki bálványimádó, aki rá és ugyanakkor hamis istenekre is esküszik, aki nem akarja őt szolgálni, illetve aki nem keresi őt
Szemügyre veszi a fejedelmeket, az erőszakos embereket és a csalókat; odavész mindazoknak a vagyona és tulajdona, akik azt gondolják, hogy Jehova nem tesz sem jót, sem rosszat
Eljön Jehova bősz haragjának a napja; az embert sem az ezüstje, sem az aranya nem tudja megszabadítani
A föld szelídeinek keresniük kell Jehovát, a szelídséget és az igazságosságot; így valószínűleg rejtve lesznek Jehova haragjának a napján
A Júdával szomszédos nemzetek, illetve a távolabbi Etiópia és Asszíria büntetése (2:4–15)
A filiszteusokat elpusztítják; Moáb pusztasággá válik, akár Szodoma, Ammon pedig olyanná lesz, mint Gomorra, amiért gyalázták Jehova népét
Az etiópokat levágják karddal; Asszíria elpusztul; Ninive pusztasággá lesz, és vadállatok lakják romjait
Jeruzsálem lázadása és becstelensége (3:1–7)
Az elnyomó város, Jeruzsálem is ítélet alá került; nem bízott Jehovában, és nem közeledett hozzá; fejedelmei, bírói, prófétái és papjai mind becstelenek voltak, és nem a jóra használták fel a hatalmukat
A nép még azután sem félte Jehovát, és nem változtatott az életén, miután látta, amint Isten megbüntet más nemzeteket
Jehova kiönti haragját, és visszaviszi a népe maradékát (3:8–20)
Jehova kiönti a haragját a nemzetekre és a királyságokra
A népek nyelvét tisztává változtatja, hogy segítségül hívják a nevét, és vállvetve szolgálják őt
Csak az alázatos és szerény emberek maradhatnak meg Isten népéből, Izraelből, és élvezhetik az ő védelmét
Isten megbünteti mindazokat, akik elnyomják Izraelt; az egybegyűjtött maradék „dicsőítetté [lesz] a föld minden népe között”