(héb.: bath haj·ja·ʽanáʹ; rená·nímʹ [t. sz.]):

Úgy vélik, hogy e héber nevek közül az első vagy azt jelenti, hogy ’a kapzsi lánya’, vagy azt, hogy ’a terméketlen föld lánya’, és ezek a kifejezések találóak lehetnek a struccra. A második névről úgy gondolják, hogy egy ’éles kiáltást hallató madárra’ vonatkozik, és ez is illik a struccra, amely „rekedtes, panaszos kiáltást hallat, olyat, amely az oroszlán üvöltéséhez hasonlít” (The Smithsonian Series. 1944, 9. köt. 105. o.; vö.: Mi 1:8).

A ma élő, ismert madarak közül a strucc (Struthio camelus) a legnagyobb. A magassága néha több mint 2 m a feje búbjáig, a testsúlya pedig akár 140 kg is lehet. A feje viszonylag kicsi és lapos, a szemei hatalmasak, a nyaka rugalmas és kb. 1 m hosszú. Erős lábaihoz hasonlóan a feje  és a nyaka is csupasz. Teste többi részét azonban sűrű tollazat fedi; hosszú, puha szárny- és faroktollait máig is igen értékesnek tartják. A hím fényes fekete-fehér tollazata elüt a tojónak a fakó szürkésbarna tollazatától. A strucc egyik egyedülálló jellegzetessége, hogy mindkét lábán két ujj van; az egyik ujján van egy karomszerű pata, amely veszélyes fegyverré válik, ha a madárnak védekeznie kell. De mivel a strucc magas és élesen lát, általában már messziről megpillantja az ellenséget, és ilyenkor elővigyázatosságból inkább odébbáll ez a nagy testű madár.

A strucc főként növényevő, de nem válogatós, eszik húst is, például kígyót, gyíkot, sőt kisebb madarat is. A mózesi törvény a „tisztátalan” madarak közé sorolja, és ezeket a madarakat tilos volt megenni (3Mó 11:13, 16; 5Mó 14:12, 15). Az ókorban tevemadárként ismert strucc hosszú ideig kibírja víz nélkül, ennélfogva jól érzi magát az elhagyatott pusztaságokban. A Biblia úgy beszél a struccról, mint a sivatag lakójáról, és együtt említi a sakállal és más hasonló teremtményekkel (Ézs 43:20), ezenkívül Edom és Babilon végzetét, romos állapotát érzékelteti ezzel a madárral (Ézs 13:21; 34:13; Jr 50:39). Jób, akit megvetettek és kerültek, a hamuban ült, és így siránkozott: „Testvére lettem a sakáloknak, társa a strucc leányainak” (Jób 30:29).

Szembeállítva a gólyával: Jehova Isten később felhívta Jób figyelmét a struccra, és kiemelte a madár néhány szokatlan jellegzetességét (Jób 39:13–18). Egy lényeges különbség a strucc és a gólya között, hogy míg ez utóbbi a magasban repül és fenségesen vitorlázik, kitárva széles, erős szárnyait, addig a strucc röpképtelen. A struccot a szárnyai nem képesek a levegőben tartani, emellett a lapos mellcsontján nincs taraj, amelyhez amúgy a repülni tudó madaraknak a repülést végző izmai tapadnak. Jóllehet a tollazata szép, a tollain nincsenek apró horgok, amelyek a repülni tudó madarak esetében egybekapcsolódnak, növelve a szárnyaik légellenállását, ami miatt a levegőbe tudnak emelkedni (Jób 39:13).

Egy másik különbség az, hogy a gólya a hatalmas fészkét fák (Zs 104:17), épületek és magas sziklák tetejére építi stabilan, a strucc viszont egy nem túl mély gödröt ás, amelynek van egy kis pereme. A tyúk ide rakja le a tojásait, amelyek egyenként közel 1,5 kg-ot nyomnak. Mivel a strucc általában többnejű (ellentétben a gólyával, amely arról híres, hogy hűséges élete egyetlen párjához), jó pár tojás kerülhet a fészekbe a két-három tojónak köszönhetően. Éjjel a kakas melengeti a tojásokat, napközben pedig a tyúk kotlik rajtuk, de a tyúk közismert arról, hogy elhagyja a fészket, amikor tűz a nap. Ilyenkor a tojások, bár nagyon vastag héjúak, ki vannak téve annak, hogy az állatok vagy az emberek kárt tesznek bennük (Jób 39:14, 15).

„Keményen bánik fiókáival”: Néhányan – akik szerint a struccszülők igen féltőn óvják a fiókáikat – nem értenek egyet a Bibliának azokkal a kijelentéseivel, hogy a strucc „keményen bánik fiókáival, mintha nem is az övéi volnának” (Jób 39:16), és hogy „kegyetlen” velük (Si 4:3). Igaz, hogy a Jób 39:13-ban szereplő héber szó (rená·nímʹ) nyelvtanilag vonatkozhat akár a hím struccra, akár a tojóra, némely szótárszerkesztő szerint mégis a tojót jelöli. Ez alighanem így is van, ha figyelembe vesszük, hogy a szövegkörnyezet tojásokról is említést tesz, és ezeket természetesen a tyúk tojja. Ha pedig a tyúkról van szó, mindenképpen helytálló rá az a költői megfogalmazás is, hogy „kegyetlen”, ugyanis miután a fiókák kikeltek a tojásból, a hím „vállalja magára a kicsik teljes gondozását, a tojók pedig együttesen odébbállnak” (Alice Parmelee: All the Birds of the Bible. 1959, 207. o.). Tény az is, hogy ez az erős madár – akár a hím, akár a tojó –, ha veszélyt észlel, rögvest elhagyja a fészkét, és hátrahagyja a fiókáit, és még ha elterelő hadműveleteket vet is be, hogy elcsalogassa az ellenséget a fészektől, akkor is elmondható róla, hogy „keményen” bánik a védtelen kicsinyeivel. A magukra hagyott, védtelen fiókákat csupán az mentheti meg, hogy a Teremtő oltalmat nyújtó, rejtőző színnel ajándékozta meg őket, és így az ellenséges vadállatok nem veszik észre őket, hanem a menekülő struccszülő után erednek. Tehát sok más madárral összehasonlítva, főként a gólyával – amely híres arról, milyen gyöngéden és osztatlan figyelemmel törődik a fiókáival –, helyénvaló lehet ’kegyetlennek’ nevezni a struccot.

’Elfeledi a bölcsességet’: A Szentírásban az is olvasható a struccról, hogy „Isten. . . elfeledtette vele a bölcsességet, és nem részesítette értelemben” (Jób 39:17). Számos megfigyelő egyetért az előbbi kijelentéssel. Az araboknak például van egy szólásuk: „ostobább a struccnál” (A. Cohen [szerk.]: Soncino Books of the Bible. London, 1946, Jób, 205. o.). A madár rendszerint nagy kanyarokat írva fut, ami miatt az üldözői, ha elegen vannak, be tudják keríteni. Ám ha egyenesen fut, erős lábainak köszönhetően „nevet a lovon és lovasán” (Jób 39:18). Futáskor a léptei akár 3,5 m-esek is lehetnek, a sebessége pedig elérheti még a 70 km/h-t is. Szárnyai nem alkalmasak a repülésre, de futás közben segítenek a nagy testű madárnak megőrizni az egyensúlyát.

A struccnak vannak olyan jellegzetességei, amelyek, úgy tűnik, zavarba ejtik a tudósokat,  akik hajlanak arra, hogy a struccot a ma élő madarak alacsonyabb rendű vagy primitívebb osztályába sorolják. A struccnak van húgyhólyagja, egy olyan szerve, amely az emlősökre jellemző, de más madárcsaládra nem. Vannak szempillái is, amelyek megvédik attól, hogy a szél a szemébe fújja a homokot. Így hát ez a nem túl eszes, de erős és gyors madár a Teremtője bölcsességét dicséri.

A szíriai strucc (Struthio camelus syriacus) egykor nagy számban fordult elő Palesztinában és Arábiában, de mára már kihalt. 1973 óta egy ezzel rokonságban álló afrikai fajt honosítottak meg Izraelben.