Gyöngéd érzés személyek iránt, akik szenvednek vagy szükségben vannak, vagy minden iránt, ami durva bánásmódban részesül. A többes számú ra·chamímʹ főnév jelentése: ’szánalom’, ’irgalmasság’ vagy ’legbensőbb érzések’ (1Mó 43:14, 30; 1Kr 21:13; Zs 40:11; lásd: IRGALOM). A görög szplan·khniʹzo·mai ige jelentése: ’megszán’ vagy ’megkönyörül’, ’szánalmat érez’. Ez a szó a szplanʹkhna főnévből származik, melynek szó szerinti jelentése: ’belső részek’ (Cs 1:18). Mivel az erőteljes érzelmek hatással lehetnek a test hasüregi részére, ezért a görög szplanʹkhna főnevet gyakran a „gyöngéd vonzalom” vagy a ’gyengéd könyörület’ kifejezésére is használják. (Lásd: VONZALOM.)

Jehova Isten példa a nyomorúságos helyzetben lévők iránti szánalom kinyilvánításában, és ő képes arra indítani az embereket, hogy kimutassák ezt a szeretetteljes érzést. Ezért imádkozhatott helyénvalóan Salamon király Jehovához azért, hogy tegye szánalmat érdemlővé az izraelitákat a foglyul ejtőik előtt, ha a hűtlenségük miatt fogságba kerülnének (1Ki 8:50). Erre az imában feltárt kérésre válaszként az ihletett zsoltáríró ezt írta: „Megadta nekik, hogy szánja őket minden fogva tartójuk” (Zs 106:46). Így hát idővel Jehova visszavitt egy megbánást tanúsító maradékot a földjére (Jr 33:26; Ezs 1:1–4). Ezenkívül Jehova akaratával összhangban Artaxerxész király engedélyt adott Nehémiásnak Jeruzsálem újjáépítésére (Ne 1:11–2:6).

Jézus Krisztus tökéletesen visszatükrözte Atyja személyiségét a szánalom kimutatásában. „Szánalmat érzett” a sokaság iránt – még akkor is, amikor egyedül akart maradni, de megzavarták –, „mert elcsigázottak és hányatott sorsúak voltak, mint a pásztor nélküli juhok” (Mt 9:36; Mk 6:34). Jézus a gyászolókat, a leprásokat vagy a vakokat látva szánalmat érzett, ezért csoda útján enyhülést hozott nekik (Mt 14:14; 20:30–34; Mk 1:40, 41; Lk 7:12, 13). Akkor is a szánalom volt a mozgatórugó, amikor csoda útján élelemről gondoskodott azoknak, akik már három napja mellette voltak, de nem volt mit enniük (Mt 15:32–38; Mk 8:2–9).

Jézus Krisztus tanítványai azáltal utánozhatják az ő és Atyja példáját, hogy készséggel és örömmel segítenek azokon, akik nyomorúságos helyzetben vannak, és szeretettel fogadják mindazokat, akik őszintén megbánják bűneiket,  és teljes szívükkel visszatérnek Jehovához (Mt 18:21–35; Lk 10:30–37; 15:11–32). Így biztosak lehetnek benne, hogy a Mindenható továbbra is irgalmas lesz velük (Mt 5:7).