Az a Márk 7:26-ban előforduló megjelölés, mely egy nem izraelita asszonyra vonatkozik, aki Tírusz és Szidón vidékéről származott. Mivel a „szíroföníciai” kifejezés a „szír” és „föníciai” szavak kombinációja, valószínűleg abból ered, hogy Fönícia a Szíria nevű római provinciához tartozott. A szíroföníciai asszonyra a kha·na·naiʹa (szó szerint: ’kánaánita’; az ÚV „föníciai”-nak adja vissza) szóval is utalnak, mivel Fönícia első lakosai Kánaán leszármazottai voltak, és idővel a „Kánaán” név már elsősorban Föníciára vonatkozott (Mt 15:22, Kat., ÚRB). Hogy az asszonyt „görög”-nek nevezik, minden bizonnyal azt jelzi, hogy görög vér folyt benne (Mk 7:26).

Nem sokkal i. sz. 32 pászkája után ez a szíroföníciai asszony odament Jézus Krisztushoz, és többször is kérte, hogy űzze ki a démont a lányából. Jézus először udvariasan visszautasította a következő szavakkal: „Nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni, és kiskutyáknak odavetni.” A zsidók szemében a kutyák tisztátalan állatoknak számítottak, de azzal, hogy a nem zsidókat „kiskutyáknak” nevezte, amelyeket otthon is tarthattak, nem pedig az utcán élő vad kutyákhoz hasonlította őket, Jézus elvette a hasonlat élét. Mindenesetre úgy tűnik, hogy Jézus szavai próbára tették az asszonyt. Ő azonban alázatosan elismerte: „Igaz, Uram; de hát a kiskutyák is esznek a gazdájuk asztaláról lehulló morzsákból.” Szavai nagy hitről tanúskodtak, ezért aztán Jézus meggyógyította a lányát, kiűzve belőle a démont (Mt 15:21–28; Mk 7:24–30).