Ahogyan azt a Prédikátor könyvének írója is megfogalmazta: „mindennek meghatározott ideje van”, „ideje a sírásnak, és ideje a nevetésnek; ideje a jajveszékelésnek, és ideje a szökdelésnek” (Pr 3:1, 4). Az itt „nevetésnek” fordított héber ige a szá·chaqʹ. Bár az alapvető jelentése az, hogy ’nevet’, ezt a szót és a vele rokon cá·chaqʹ kifejezést máshogy is visszaadják, például úgy, hogy ’ünnepel’, ’játszadozik’, ’szórakoztat’, ’mulattat’ és ’mulatozik’ (2Sá 6:21; Jób 41:5; Bí 16:25; 2Mó 32:6). A szá·chaqʹ ige különböző formái szerepelnek a Példabeszédek 8:30, 31-ben a ’mestermunkással’ kapcsolatban, aki ’örvendezett’ Jehova előtt a föld megteremtését követően; illetve amikor arról ír a Biblia, hogy az állatok ’játszadoznak’ a tengerben és a mezőn (Zs 104:26; Jób 40:20).

Az öröm és vidámság kifejezése: A bibliai feljegyzések nem szentelnek nagy figyelmet annak, hogy hogyan szórakoztak és kapcsolódtak ki az izraeliták. Ám úgy beszélnek ezekről a tevékenységekről, mint amelyek helyénvalóak és kívánatosak mindaddig, amíg összhangban vannak a nemzet vallási irányelveivel. A kikapcsolódás főbb formái között volt a zenélés, az éneklés, a tánc, a beszélgetés, valamint néhány játék. Rejtvények és találós kérdések feladása is igen kedvelt volt (Bí 14:12).

Rögtön azután, hogy Izrael megszabadult a Vörös-tengernél, a nép tamburinokkal kísérve énekelni és táncolni kezdett, hogy ezzel dicsőítse Jehovát (2Mó 15:20, 21). Később, miután Áron elkészítette az aranyborjút, és kihirdette ’Jehova ünnepét’, a nép evett és ivott, majd fölkelt „mulatozni” (leca·chéqʹ). Ám ebben az esetben a tánc és az éneklés hamis imádathoz kötődött, ami a csúfságukra vált (2Mó 32:5, 6, 18, 19, 25).

Az évenként megtartott három ünnep is örömteli alkalom volt, amellett, hogy ezzel a Törvényben leírt, imádatra vonatkozó követelményeknek is eleget tettek. A Silóban megtartott évenkénti ünnepekkel kapcsolatban a ’körtánc’ kifejezés van megemlítve (Bí 21:21). Örömteli események voltak még a győzelmi ünnepek (Bí 11:34; 1Sá 18:6, 7) és a királyok megkoronázása is (1Ki 1:40). A táncban főként a nők vettek részt, de alkalomadtán a férfiak is táncoltak, mint például Dávid, amikor felvitte a ládát Jeruzsálembe (2Sá 6:5, 14, 21; 1Kr 13:8; 15:29). A szüret és a juhnyírás ideje is ünnepi és örömteli időszak volt (Jr 25:30; 2Sá 13:23–28). Az esküvők is boldog események voltak, és Jézus is hozzájárult egy ilyen alkalom sikeréhez Kánában (Jr 7:34; 16:9; Jn 2:1–10). A Lukács 15:25-ben az olvasható, hogy a tékozló fiú hazatérésére rendezett ünnepségen volt zene és tánc.

Egyiptomban a rabszolgákat megtanították zenélni és táncolni, hogy szórakoztassák a családot és a vendégeket. A görögök is alkalmaztak hivatásos táncosnőket és zenészeket, hogy mulattassák a vendégeiket. Ugyanezért volt tánc Heródes születésnapján is, akit arra kértek ekkor, hogy fejeztesse le Keresztelő Jánost (Mt 14:6–8). A görögök körében népszerű szórakozás volt a tánc, bár ez eredetileg a vallási szokásaikhoz kötődött.

Kiegyensúlyozottság a szórakozásban: Bizonyos írásszövegek figyelmeztetnek a szórakozás helytelen formáira, és felhívják a figyelmet arra, hogy fontos a maga helyén tartani a kikapcsolódást. A Példabeszédek könyve beszél az ostobáról, akinek a gátlástalan viselkedés csak „játék [szechóqʹ]”, és az olyan emberről, aki becsapja embertársát, és azt mondja: „Hiszen csak tréfáltam [mesza·chéqʹ]!” (Pl 10:23; 26:19). A Példabeszédek 14:13 úgy beszél a szórakozásról, mint aminek nincs túl nagy értéke: „Nevetés [bi·szechóqʹ] közben is fájhat a szív, és bánat lesz a vége az örvendezésnek.” (Vö.: Pr 2:2; 7:2, 3, 6.) A vigadozó filiszteusok magukhoz  hívták Sámsont, hogy szórakoztassa őket (szá·chaqʹ), de ennek végül az lett az eredménye, hogy Sámson rájuk döntötte a házat (Bí 16:25–30).

Jeremiás, aki tudta, milyen fontos időben él, és akit a prédikálás miatt üldöztek, azt mondta, hogy nem ült le a ’tréfálkozókkal [mesza·chaqímʹ]’, és nem ujjongott (Jr 15:17). Bár Jeruzsálem pusztulásáról jövendölt, prófétált egy olyan időről is, amikor a város lakói, tamburinokkal felékesítve magukat, újra örvendezni fognak a nevetők táncában (Jr 30:19; 31:4). Zakariás is megjövendölte, hogy egy nap a helyreállított Jeruzsálem közterei meg fognak telni játszadozó gyermekekkel (Za 8:5; lásd: JÁTÉKOK; SZÍNHÁZ; TÁNC).