A héber szerá·nímʹ szó alighanem egy filiszteus jövevényszó (Jzs 13:3). Szövetséges fejedelmeknek nevezték azt az öt személyt, akik egy-egy filiszteus város – Gáza, Askelon, Asdód, Ekron és Gát – fölött uralkodtak, vélhetően azért, mert koalíciót alkottak, szövetkeztek egymással. Az Ámós 9:7 szerint a filiszteusok az Égei-tenger közelében fekvő Krétáról érkeztek Kánaán partvidékére, ezért vannak, akik úgy vélik, hogy a szerá·nímʹ szó ebből a térségből ered.

A szövetséges fejedelmek Filisztea felett gyakoroltak hatalmat önálló városállamok uralkodóiként, illetve egyenrangú felekből álló tanácsként olyan ügyekben, amelyekhez kölcsönös érdekeik fűződtek. A Szentírás Ákist Gát királyának nevezi (1Sá 21:10; 27:2). De a jelek szerint ő nem a szokványos értelemben volt király; Ákis inkább fejedelem volt. Ezért van az, hogy ezekre az uralkodókra olykor a ’fejedelem’ (héb.: szár) címet használták (1Sá 18:30; 29:2–4).

A bibliai beszámolók feltárják, hogy ezek az uralkodók többször együttműködtek. Egy alkalommal például egybegyűltek, és arról tanácskoztak a papokkal és a jósokkal, hogy mit tegyenek a zsákmányul ejtett szövetségládával, mivel a szövetségláda miatt súlyos csapás érte a népet, aranyér támadt mindannyiukon, még a szövetséges fejedelmeken is (1Sá 5:9–6:4). Ugyancsak együttműködtek, amikor a seregeik fölvonultak Izrael ellen (1Sá 7:7). Sámson esetében is összefogtak, hogy közösen győzzék le őt (Bí 16:5). Gázában mindannyian Dágon isten házába gyűltek, hogy megünnepeljék Sámson foglyul ejtését. Ekkor történt, hogy az akkor uralmon lévő öt szövetséges fejedelem szörnyethalt (Bí 16:21–30).

A szövetséges fejedelmek uralma alatt lévő önálló városállamok azonban sohasem olvadtak össze egyetlen királysággá, egyetlen uralkodó fennhatósága alatt. Az öt legjelentősebb városuk az alárendelt városaikkal együtt egy fajta konföderációt, szövetséget alkotott. Ha a  szövetséges fejedelmeknek olyan döntést kellett hozniuk, amely mindannyiukat érintette, akkor a többség szava volt a mérvadó. Ez látható abból a döntésből, hogy nem engedték meg, hogy Dávid és az emberei csatlakozzanak a filiszteus hadsereghez, jóllehet Gát szövetséges fejedelme, Ákis – akinél Dávid menedékre lelt, miközben Saul király elől bujdosott – szerette volna, ha Dávid csapata velük együtt harcol Saul ellen (1Sá 29:2, 6, 7, 9).

A szövetséges fejedelmek Izrael történelme folyamán, és különösen addig, amíg Dávid le nem igázta őket, Jehova népének az ádáz ellenségei voltak. Sokszor léptek szövetségre más nemzetekkel Izrael ellen, és gyakorta elnyomták Isten népét. Dávid viszont megnyirbálta a hatalmukat, és többé nem jelentettek komoly veszélyt. Dávid uralmának az ideje után a Biblia többé nem említi a „szövetséges fejedelmek” kifejezést, helyette a „király” szóval utal ezekre az uralkodókra (Jr 25:20; Za 9:5; lásd: FILISZTEA, FILISZTEUSOK).