Olyan asszony, aki senkinek sem a rabszolgája. A Biblia akkor használja ezt a kifejezést, amikor Ábrahám feleségére, Sárára és a ’fenti Jeruzsálemre’ utal. Attól az időtől kezdve, hogy Jehova Isten kiszabadította az izraelitákat az egyiptomi rabszolgaságból, és nekik adta a Törvényt a Sínai-hegynél, egészen addig, hogy a törvényszövetség i. sz. 33-ban érvényét vesztette, Jehova a másodfeleségének tekintette Izrael népét (Jr 3:14; 31:31, 32). De a Törvény nem tette Izrael népét „szabad asszonnyá”, ugyanis a Törvényből nyilvánvalóvá vált, hogy a bűn rabságában vannak, vagyis rabszolgák. Éppen ezért nagyon is helyénvaló, hogy Pál az akkoriban rabszolgaságban levő Jeruzsálemet a szolgálólányhoz, Hágárhoz, Ábrahám ágyasához hasonlította, Jeruzsálem ’gyermekeit’, vagyis lakosait pedig Hágár fiához, Ismáelhez. Ezzel szemben Isten első felesége, a fenti Jeruzsálem, Sárához hasonlóan mindig is szabad asszony volt, és a gyermekei is szabadok voltak. Csak úgy lehet valaki a fenti Jeruzsálem szabad gyermeke, és csak úgy lehet övé ’az asszony szabadsága’, ha Isten Fia megszabadítja őt a bűn kötelékéből (Ga 4:22–5:1; Ga 5:1, Rbi8, lábj.; Jn 8:34–36).