A szem színes szivárványhártyájának nyílása. A szembogár, vagy pupilla, azért tűnik feketének, mert mögötte a szem sötét belseje található. Ahogy a szivárványhártya  igazodik a pillanatnyi fényviszonyokhoz, úgy változtatja méretét a szembogár. A fény az átlátszó szaruhártyán, majd a pupillán keresztül jut el a szemlencsékig.

Amennyiben a héber ʼí·sónʹ (5Mó 32:10; Pl 7:2) szó az ʽaʹjinnal (szem) együtt áll, betű szerint azt jelenti, hogy ’a szem kis embere’. Hasonló értelemben szerepel a bath (valaki lánya) a Siralmak 2:18-ban: ’a szem lánya’. Mindkét kifejezés a szembogárra vagy valaki szeme fényére utal. A Zsoltárok 17:8-ban a két szó hangsúlyozás végett együttesen fordul elő (ʼí·sónʹ bath-ʽáʹjin); ez szó szerint azt jelenti: ’a szem kis embere, lánya’ (’a szeme fénye’, ÚV). Az elnevezés nyilván onnan ered, hogy ha belenézünk valaki szemébe, a saját apró visszatükröződésünket láthatjuk a szembogarában.

A szem rendkívül finom és érzékeny szerv; még azt is gyorsan érzékeli, ha egy ici-pici haj- illetve szőrszál, vagy porszem kerül a szemhéj és a szemgolyó közé. A szembogarat borító átlátszó részt, a szaruhártyát védeni kell, és vigyázni kell rá, ugyanis ha megsérül, vagy betegség miatt homályossá válik, torzult látás, illetve vakság is kialakulhat. A Biblia erőteljesen, mégis gyengédséget sugallóan használja a ’szeme fénye’ kifejezést, ha valami olyasmiről ír, amit a lehető legnagyobb gonddal kell óvni. Isten törvényét ekképpen kell őriznünk (Pl 7:2). Az 5Mózes 32:10 Isten Izrael iránt mutatott atyai gondoskodásáról azt írja, hogy Isten úgy óvta a nemzetet, „mint a szeme fényét”. Dávid azért imádkozott, hogy Isten „mint a szemek fényét” oltalmazza és gondozza (Zs 17:8). Azt szerette volna, ha Jehova gyorsan lép fel az érdekében az ellenség ostroma alatt. (Vö.: Za 2:8, ahol a héb. bá·vathʹ ʽaʹjin, ’a szeme fénye’ olvasható.) (Lásd: SZEM.)