Ezékiel látomásában az Ígéret földjének felosztásával keletkező országrész.

Lévi törzse kivételével mind a 12 törzs (azért 12, mert József helyett Efraim és Manassé szerepel) kapott egy kny. fekvésű földsávot. Az é. határvégtől számított hetedik kijelölt területtől, vagyis Júda részétől D-re volt egy közigazgatási földsáv (Ez 48:1–8). Ennek a földsávnak az é. határa volt Júda földterületének a d. határa. D-en Benjámin része határolta, amely a d. határvégtől számított ötödik kijelölt terület volt (Ez 48:23–28). Ez a közigazgatási sáv éd. irányban 25 000 könyök (13 km) széles volt. A nép adta kormányzati használatra (Ez 48:8).

Jehova szentélye a közigazgatási sávon belül a 25 000 könyök széles és ugyanilyen hosszú „adomány” rész közepén helyezkedett el. Az ’adománytól’ K-re és Ny-ra lévő két rész a fejedelemé volt (Ez 48:20–22; lásd: VEZETŐ, ELŐKELŐ, FEJEDELEM). A négyszögletes ’adományt’ a következőképpen osztották fel: Az é. határ mentén egy 10 000 könyök széles sáv (5,2 km) a nem papi lévitáké volt. Ebből a földterületből semmit sem volt szabad eladni vagy elcserélni, „mert szent [volt] Jehova előtt” (Ez 48:13, 14). A léviták részétől D-re egy 10 000 könyök széles sáv terült el, és ez „szent adomány [volt] a papok számára”. Ebben a papi részben volt Jehova szentélye, vagyis temploma (Ez 48:9–12). Így a d. részen maradt egy 5000 könyök (2,6 km) széles sáv. Ez a rész „olyan területe [volt] a városnak, amely nem szent, hogy lakóhely és legelő legyen” (Ez 48:15). Ennek a résznek a közepén kellett lennie a városnak, melyet úgy neveztek, hogy „Jehova van ott”. A város 4500 könyök (2,3 km) széles és ugyanilyen hosszú volt, 12 kapuja volt, és egy 250 könyök (130 m) széles legelő vette körül. A 25 000×25 000 könyöknyi területből megmaradó részt – vagyis a várostól K-re és Ny-ra is egy 10 000 könyök hosszúságú és 5000 könyök szélességű részt – sem tekintették szentnek. Ezeket a földterületeket Izrael törzseinek kellett művelniük, hogy a várost élelemmel lássák el (Ez 48:15–19, 30–35).

Tehát „a szent adomány” valójában 25 000 könyök hosszú volt kny. irányban és 20 000 könyök széles éd. irányban. Két 10 000 könyök széles sávból állt, az egyik a papoké volt, a másik pedig a lévitáké. A 25 000×25 000 könyöknyi területből megmaradó rész nem volt szent, lakóhelynek és legelőnek használták (Ez 48:10, 13–15, 18, 20, 21).