Az így fordított héber szó rendszerint olyasmire utal, ami fel van állítva. Nyilvánvalóan egy fallikus jelkép volt, melyet Baálnak vagy olykor valamilyen más hamis istenségnek a tiszteletére állítottak (2Mó 23:24; 2Ki 3:2; 10:27). A Közel-Keleten sok olyan oszlopot tártak fel, amely láthatóan nem volt része egy építménynek. Mivel vallásos tárgyakat találtak mellettük, ebből arra lehet következtetni, hogy szent oszlopok voltak. A kiásott oszlopok némelyikét nem munkálták meg, és 1,8 m hosszúak vagy akár még magasabbak is lehettek.

Isten Mózes által megtiltotta az izraelitáknak – még mielőtt bementek az Ígéret földjére –, hogy szent oszlopokat állítsanak, és azt parancsolta nekik, hogy törjék vagy zúzzák össze a kánaániták már meglévő szent oszlopait (2Mó 34:13; 3Mó 26:1; 5Mó 12:3; 16:22). A megsemmisítés módja arra enged következtetni, hogy kőoszlopok lehettek. A 2Királyok 10:26 viszont arról számol be, hogy elégették a szent oszlopokat, tehát fából is készült néhány. De lehetséges, hogy ebben az esetben a Biblia a szent rúdra, vagyis az Asérára utalt. (Lásd: SZENT RÚD.)

Izrael semmibe vette Isten egyértelmű figyelmeztetéseit. Júda királyságának és a tíztörzs-királyságnak a területén gomba módra szaporodtak a szent oszlopok (1Ki 14:22, 23; 2Ki 17:10). Ám Júda hűséges királyai, például Asa, Ezékiás és Jósiás darabokra törte a szent oszlopokat (2Ki 18:4; 23:14; 2Kr 14:3), és amikor Jéhu véget vetett Baál imádatának a tíztörzs-királyságban, lerombolta Baál szent oszlopát (2Ki 10:27, 28).