Olyan ismeret, mely Istentől származik, és amelyet ő a megfelelő ideig titokban tart, és csak az általa kiválasztottaknak tár fel.

A „szent titok”-nak fordított görög mü·sztéʹri·on szó elsősorban olyan ismeretre utal, melyet csak a beavatottak tudnak. Azoknak, akik szerettek volna részt venni a korai keresztény gyülekezet idején virágzó, ókori misztériumvallások ünnepein, át kellett esniük a beavatási szertartáson. Akiket nem avattak be, nem lehettek jelen az úgynevezett szent szertartásokon, sőt nem is tudhattak azokról. A beavatottakat titoktartási fogadalom kötötte. Azonban a mü·sztéʹri·on szót általános, hétköznapi értelemben is használták, például a magánélettel kapcsolatos titkokra, illetve barátok, családtagok közti titkokra is utaltak vele. Pál apostol ennek a szónak a szenvedő alakját, a mü·eʹó szót ebben az általános értelemben használta, amikor ezt írta: „Mindenben és minden körülmények között megtanultam a titkát [szó szerint: ’beavattattam a titkába’] a jóllakottságnak is, és az éhezésnek is, a bővelkedésnek is, és annak is, hogyan kell szükséget szenvedni” (Fi 4:12).

Különbözik a misztériumvallások titkaitól: A görög mü·sztéʹri·on szóval kapcsolatban a Vine’s Expository Dictionary of Old and New Testament Words c. mű ezt írja: „Az [Újszövetségben] ez a szó nem misztériumra utal. . ., hanem olyasmire, ami – mivel felette áll az emberi felfogóképességnek – kizárólag isteni kinyilatkoztatás által tudható meg, s kizárólag azoknak jut tudomására az Isten által meghatározott módon és időben, akiket az ő Szelleme felvilágosít. Mindennapi értelemben véve a misztérium nem más, mint rejtett ismeret, szentírási értelemben pedig kinyilatkoztatott igazság. Ezért ezzel a témával legfőképpen ezeket a szavakat társítják: »ismertté tett«, »nyilvánvalóvá tett«, »kinyilatkoztatott«, »hirdetett«, »megért«, »megosztás«” (1981, 3. köt. 97. o.).

Isten szent titkai és a Biblia többi „rejtélye”, például a Nagy Babilonnal kapcsolatos rejtély, nem marad örökre titok. Jehova Isten a megfelelő időben kinyilatkoztatja ezeket azoknak, akik rá tekintenek vezetésért, illetve azoknak, akiket kiválaszt. Pál apostol értekezik erről a témáról az 1Korintusz 2:6–16-ban. Ebben a részben úgy beszél Isten ’szent titkáról’, mint ’elrejtett bölcsességről’, melyet Isten a szelleme által nyilatkoztatott ki a keresztény szolgáinak. Ez olyan titok, melyet a testi ember a világ szelleme által vagy a saját bölcsessége által nem fog fel, viszont azok, akik ’szellemi dolgokat szellemi szavakkal kapcsolnak össze’, értik azt, és el is mondják másoknak. Jézus Krisztus korábban ezt mondta a tanítványainak: „Nektek megadatott az Isten királyságának szent titka [gör.: mü·sztéʹri·on], de a kívülállóknak minden szemléltetésekben adatik, hogy még ha néznek is, nézzenek, de ne lássanak, és még ha hallanak is, halljanak, de ne fogják fel az értelmét, és nehogy valaha is megtérjenek, és megbocsátást nyerjenek” (Mk 4:11, 12; Mt 13:11–13; Lk 8:10).

Mindenekelőtt az egyik legnagyobb különbség Isten szent titka és a misztériumvallások titkai között a tartalmuk: Isten titka jó hír, és nem emberek által kitalált hazugság vagy megtévesztés (Jn 8:31, 32, 44; Kol 1:5; 1Jn 2:27). Másodsorban azok, akiket Isten kiválaszt, hogy megismerjék a szent titkát, nem tarthatják titokban azt, hanem olyan széles körben kell terjeszteniük, amennyire csak lehetséges. Ezt mutatják azok az előzőekben már említett kifejezések is, melyeket a Biblia a ’jó hír szent titkával’ kapcsolatban használ, ilyenek például: ’prédikált’, ’ismertté tett’, ’nyilvánvalóvá tett’ és „hirdetni”. Az igaz keresztények nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy hirdessék ezt a jó hírt – beleértve a szent titok értelmét is – „az ég alatt levő egész teremtésben” (1Ko 2:1; Ef 6:19; Kol 1:23; 4:3, 4). Isten határozza meg, hogy kik nem méltók erre a titokra, és az ilyen személyeknek nem is tárja fel annak az értelmét. Ám nem részrehajló, amikor elrejti bizonyos személyek elől a szent titok értelmét, hanem a „szívük érzéketlensége” miatt jár el így (Ef 4:17, 18).

Krisztus kulcsszerepe: Minthogy „a Jézus mellett való tanúságtétel ihleti a prófétálást”, Krisztusnak kulcsszerepe van ’Isten szent titkában’ (Je 19:10; Kol 2:2). Istennek minden ’szent titka’ kapcsolatban van a messiási Királysággal (Mt 13:11). Pál apostol ezt írta a keresztény hittársainak: „Őbenne van gondosan elrejtve a bölcsesség és ismeret minden kincse”, és „őbenne lakik az isteni jelleg egész teljessége testileg” (Kol 2:2, 3, 9).

Pál azt írta magáról, hogy ő „Isten szent titkainak” a sáfára (1Ko 4:1), ezenkívül megemlítette, hogy ’megértése van a Krisztus szent  titkában’ (Ef 3:1–4). Azt is elmagyarázta, hogy ez a szent titok elrejtett bölcsesség, amelyet az Isten előre elrendelt a világrendszerek előtt (1Ko 2:7). A rejtélynek, vagyis „az Isten szent titkának” hirdetése azzal kezdődött, hogy Jehova kijelentette azt a próféciát, mely az 1Mózes 3:15-ben lett feljegyezve. A hithű emberek évszázadokon keresztül várták ezt a megígért ’magot’, aki meg fogja szabadítani az emberiséget a bűntől és a haláltól. Ám nem értették pontosan, hogy ki lesz a ’mag’, hogyan jön el, és hogyan szabadítja meg őket. Ez csak akkor vált nyilvánvalóvá, amikor eljött Krisztus, és „világosságot bocsátott. . . az életre és a romlatlanságra a jó hír által” (2Ti 1:10). Ekkor kezdték megérteni ’az asszony magvának’ rejtélyét.

A messiási Királyság: Pál az írásaiban még teljesebb képet festett Krisztus szent titkának a kinyilatkoztatásáról. Az Efézus 1:9–11-ben beszél arról, hogy Isten feltárta az akaratának „szent titkát”, majd ezt mondta: „Ez jótetszése szerint való, melyet elhatározott magában egy olyan igazgatás felől, mely a meghatározott idők teljességének végén történik, hogy tudniillik ismét egyesít mindent a Krisztusban, az egekben levőket és a földön levőket. Igen, őbenne, akivel egységben ki is jelöltettünk örökösöknek azzal, hogy előre elrendeltettünk annak szándéka szerint, aki mindent akaratának elhatározása szerint munkál”. Ez a ’szent titok’ egy kormányzatról is szól: Isten messiási Királyságáról. ’Az egekben levők’, akiket Pál említett, Krisztus égi Királyságának a jövőbeli örökösei, ’a földön levők’ pedig annak földi alattvalói. Jézus is utalt a tanítványainak arra, hogy a szent titok kapcsolatban van a Királysággal. Ezt mondta: „Nektek megadatott az Isten királyságának szent titka” (Mk 4:11).

A gyülekezet szerepe: Az ismeret, melyet a szent titok felölel, nagyon sokrétű. Pál apostol további részleteket tárt fel, amikor elmagyarázta, hogy a szent titoknak része a gyülekezetre vonatkozó ismeret is, mely gyülekezetnek a Feje Krisztus (Ef 5:32; Kol 1:18; Je 1:20), tagjai pedig Krisztus társörökösei, akik vele együtt fognak uralkodni a Királyságában (Lk 22:29, 30). Közöttük vannak zsidók és nem zsidók is (Ró 11:25; Ef 3:3–6; Kol 1:26, 27). A ’szent titoknak’ e részlete nem vált egyértelművé, amíg Péter i. sz. 36-ban utasítást nem kapott arra, hogy látogassa meg a nem zsidó Kornéliuszt. Péter látta, amint a katonatiszt és a háznépe megkapja a szent szellem ajándékát (Cs 10:34, 44–48). Pál ezt írta azoknak a keresztényeknek, akik nem zsidó származásúak voltak: „Krisztus nélkül voltatok. . ., idegenek az ígéret szövetségeire nézve, s reménység nélkül és Isten nélkül voltatok a világban. Most azonban Krisztus Jézussal egységben, ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek a Krisztus vére által” (Ef 2:11–13). Abból, ahogyan Isten a gyülekezettel bánt, „az égi helyeken levő kormányzatok és hatalmak” előtt ismertté vált „az Isten szerfölött sokrétű bölcsessége” (Ef 3:10).

A Jelenések könyvében feljegyzett látomás szerint ez a gyülekezet 144 000 személyből áll, akiket „az emberek közül [vettek meg] zsengéül az Istennek és a Báránynak”. A Bárány, vagyis Jézus Krisztus mellett állnak a Sion-hegyen, azon a helyen, ahol ’az élő Istennek városa, az égi Jeruzsálem’ található. Az ókori földi Jeruzsálemben állt ’Jehova trónja’, melyen a Dávid házából való királyok ültek, ezenkívül ebben a városban volt Jehova temploma is. Az égi Jeruzsálemben Jézus Krisztus ül a trónon, és a hűséges, szellemmel felkent követői vele együtt uralkodnak a Királyságában (Je 14:1, 4; Héb 12:22; 1Kr 29:23; 1Pt 2:4–6). Isten szándéka a gyülekezettel kapcsolatban magában foglalja azt is, hogy ezek a személyek Krisztus jelenlétének az idején, a feltámadásukkor halhatatlanságot és romolhatatlanságot kapnak; ez is ’egy szent titok’ (1Ko 15:51–54).

Az Isten iránti odaadás szent titka: Pál ezt írta Timóteusznak: „Ezeket írom neked. . ., hogy tudjad, miként kell viselned magadat Isten háznépében, amely az élő Isten gyülekezete, az igazság oszlopa és támasza. Igen, az Isten iránti odaadás szent titka elismerten nagy: »Ő [Jézus Krisztus] nyilvánvalóvá tétetett testben, igazságossá nyilváníttatott szellemben, megjelent angyaloknak, prédikáltak róla a nemzetek között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben«” (1Ti 3:14–16).

„Az élő Isten gyülekezete” ismerte az igazságot, és pontosan tudta, hogy mi foglaltatik bele az Isten iránti valódi odaadás ’szent titkába’, vagyis rejtélyébe, és a gyülekezet nem csupán külső formájára, hanem az erejére nézve is Isten iránti odaadást gyakorolt. (Ellentét végett lásd: 2Ti 3:5.) Ennek köszönhetően „az igazság oszlopa és támasza” volt egy olyan világban, melyet átitatott a bűn és a hamis vallás tanításai, vagyis azok a „rejtélyek”, melyeket Sátán és az általa megvakított emberek tartanak szentnek (2Ko 4:4). Az ihletett Héber Iratok megjövendölte és bemutatta Jézus Krisztus Isten iránti odaadását. Attól kezdve, hogy Sátán megkérdőjelezte Isten uralkodáshoz való jogát és az emberek feddhetetlenségét, évszázadokon keresztül ’szent titok’, vagyis rejtély volt, hogy egy ember képes-e teljes mértékben, tisztán és tántoríthatatlanul megőrizni az Isten  iránti odaadását, annak ellenére, hogy az Ördög próbára teszi őt. Ki az, aki képes arra, hogy kiállja a próbát, és teljesen tisztán, bűntől mentesen álljon Jehova előtt, és kizárólagos odaadással legyen iránta? Ezzel szorosan összefügg az a kérdés, hogy ki ’az asszony magva’, aki összezúzza a Kígyó fejét. Erre a titokra akkor derült fény, amikor Krisztus „nyilvánvalóvá tétetett testben, igazságossá nyilváníttatott szellemben, megjelent angyaloknak, prédikáltak róla a nemzetek között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben” (1Ti 3:16; 6:16). Ez kétségbevonhatatlanul páratlan kinyilatkoztatás volt. Az Isten iránti odaadással kapcsolatos kérdésben Jézus Krisztusnak kulcsszerepe volt. Krisztus nagyszerű példát mutatott az Isten iránti odaadásban. Milyen áldásos ez az emberiség számára, és mennyire felmagasztalja Jehova nevét! (Lásd: ISTEN IRÁNTI ODAADÁS.)

A titok bevégeztetik: János apostolnak ezt mondták az egyik látomásában: „a hetedik angyal hangjának napjaiban, amikor az készül megfújni trombitáját, bizony bevégeztetik az Isten szent titka, annak a jó hírnek megfelelően, melyet rabszolgáinak, a prófétáknak hirdetett” (Je 10:7). A szent titok bevégeztetése szorosan összefügg azzal, hogy a hetedik angyal megfújja a trombitáját, és ekkor ez a kijelentés hangzik el az égben: „A világ királysága a mi Urunknak és az ő Krisztusának királysága lett, és ő királyként fog uralkodni örökkön-örökké” (Je 11:15). Tehát Isten szent titka akkor végeztetik be, amikor Jehova létrehozza a Királyságát a Messiás, vagyis Krisztus által. Jézus Krisztus sokat beszélt Isten Királyságáról a tanítványainak, azaz Isten „rabszolgáinak”, és azt mondta, hogy „a királyságnak ezt a jó hírét” prédikálni fogják egészen a „világrendszer” végéig (gör.: teʹlosz). Miután „bevégeztetik az Isten szent titka”, ’a jó hír’, melyet prédikálni kell, azt is magában foglalja majd, amit az égi hangok jelentettek be: „A világ királysága a mi Urunknak és az ő Krisztusának királysága lett” (Mt 24:3, 14).

A ’törvénytelenség rejtélyével’ (2Te 2:7) kapcsolatban lásd: TÖRVÉNYTELENSÉG EMBERE. ’Nagy Babilon rejtélye’ (Je 17:5) kapcsán lásd: NAGY BABILON.