A szidóniak őse Kánaán elsőszülött fia, Szidón volt. Szidón tengerparti városát az ősatyjukról nevezték el, és éveken át ez volt a legjelentősebb városa a föníciaiaknak, ahogy a görögök nevezték a szidóniakat. Ma a város Szaidaként ismeretes.

A szidóniak egy kolóniája Szidóntól úgy 35 km-re D-re is letelepedett, és ezt a helyet Tírusznak nevezték el. Idővel Tírusz sok szempontból túlszárnyalta Szidónt, de ez utóbbi azért mindig is szidóni település maradt. Tírusz királyát időnként „a szidóniak királyának” nevezték (1Ki 16:31), és Tíruszt gyakran együtt említik Szidónnal a próféciákban (Jr 25:22; 27:3; 47:4; Jóe 3:4; Za 9:2). A két város között feküdt Sarepta, „a Szidónhoz tartozó” helység, ahol egy özvegyasszony élelemmel látta el Illést egy hosszú időn át tartó éhínség idején (1Ki 17:9; Lk 4:25, 26).

Szidónt eredetileg a kánaánita nemzetek é. határának tekintették (1Mó 10:19). Miután Józsué legyőzte Kánaán é. részének királyait (akiket É-on „egészen a népes Szidónig” üldözött), a területet felosztották a között a kilenc és fél törzs között, amely még nem kapott kijelölt részt. Akkoriban a Szidón fennhatósága alá tartozó területeket még el kellett foglalniuk (Jzs 11:8; 13:2, 6, 7; 4Mó 32:33). Áser kapta a Szidóntól közvetlenül D-re fekvő, part menti síkságokat, Zebulon pedig – a jövendölésnek megfelelően – úgy kapott területet, hogy annak „legtávolibb széle Szidón felé” volt, vagyis az Ígéret földjének é. részén (Jzs 19:24, 28; 1Mó 49:13). Áser fiai azonban ahelyett, hogy elűzték volna a szidóniakat arról a területről, amelyet Isten jelölt ki nekik, megelégedtek azzal, hogy letelepedtek közöttük (Bí 1:31, 32; 3:1, 3). A bírák idején Dán törzse bekebelezte Laist, amely feltehetően egy szidóni kolónia volt, majd a Dán nevet adták neki. A győzelmet játszi könnyedséggel vívták ki, mivel a nép „csendességben és gyanútlanul” élt ott, így váratlanul érte őket a támadás (Bí 18:7, 27–29). Szidónt a Dávid napjaiban végzett népszámlálással kapcsolatban is megemlítik (2Sá 24:6).

Mivel Szidón a föníciai part néhány kikötője közül kettővel áldatott meg, nagy kereskedelmi központ lett, ahol a szárazföldön közlekedő karavánok találkoztak, és ahol az áruikat a Földközi-tengeren rendszeresen közlekedő hajók által hozott termékekre cserélték. A szidóniak között voltak gazdag kereskedők, mesterségüket értő tengerészek és szívós evezősök (Ézs 23:2; vö.: Ez 27:8, 9). A szidóniak az üvegkészítésben, a szövésben és a kelmefestésben járatos mesterembereikről is híresek voltak. Emellett népszerűek voltak még az ügyes favágóik és a fakereskedőik is (1Ki 5:6; 1Kr 22:4; Ezs 3:7).

A szidóni vallás és annak hatása: Vallási szempontból a szidóniak romlottak voltak; imádatuknak fontos részét alkották az Astóret istennővel kapcsolatos kicsapongó szexorgiák. Az izraeliták amiatt, hogy megengedték a szidóniaknak, hogy ott maradjanak közöttük, idővel csapdába estek, és a hamis isteneiket kezdték imádni (Bí 10:6, 7, 11–13). Salamon idegen feleségei között is néhányan szidóniak voltak, akik miatt a király a termékenység förtelmes istennőjét, Astóretet követte (1Ki 11:1, 4–6; 2Ki 23:13). Aháb király is azt tette, ami rossz volt Jehova szemében, amiatt hogy Jezabelt, egy szidóni király lányát vette feleségül. Jezabel ezek után lelkesen támogatta a hamis imádatot Izraelben (1Ki 16:29–33; 18:18, 19).

A szidóniaknak ki kellett inniuk Jehova dühének poharát, először azáltal, hogy meg kellett hallgatniuk a prófétái által jövő kijelentést, később pedig azáltal, hogy el kellett szenvedniük a pusztítást, amelyet a babilóniaiak meg mások vittek véghez (Ézs 23:4, 12; Jr 25:17, 22; 27:1–8; 47:4; Ez 28:20–24; 32:30; Jóe 3:4–8; Za 9:1–4). A történelem tanúsága szerint Babilon, Perzsia, Görögország és Róma birodalma egymás után hatalma alá kerítette Szidónt.

 Szidón története az i. sz. I. században: A szidóniak a romlott imádatuk ellenére sem voltak annyira kifogásolhatóak, mint az önfejű Izrael. Ezért Jézus azt mondta, hogy elviselhetőbb lesz az ítéletnap a szidóniaknak, mint Korazin és Betsaida zsidó lakosainak, akik elutasították Jézust Messiásként (Mt 11:20–22; Lk 10:13, 14). Valamivel később, amikor Jézus a Szidón körüli vidéken át utazott, egy föníciai asszony kimutatta, hogy hisz benne (Mt 15:21–28; Mk 7:24–31). A Jézus által korábban már meggyógyított ’tömeg’ viszont – amelyben néhányan Tírusz és Szidón környékéről származtak – többségében alighanem zsidókból vagy prozelitákból állt (Mk 3:7, 8; Lk 6:17). Pál, amikor először utazott Rómába rabként, engedélyt kapott arra, hogy meglátogassa a testvéreket Szidónban (Cs 27:1, 3).

Bizonyos okokból, melyekre nem derül fény a történelemből, I. Heródes Agrippa „harcos indulattal” volt a szidóniak ellen, akik a királytól kaptak élelmet. Amikor kineveztek egy napot, hogy rendezzék az ügyet, és a szidóniak ujjongva ünnepelték Heródest, mint akinek a beszéde „isten hangja, és nem emberé”, Jehova angyala lesújtott rá, így hamarosan férgek ették meg (Cs 12:20–23).