A Szentírás héber nyelven íródott része különbséget tesz a szikla vagy egy nagyobb szikladarab (cúr) és a kőszirt (szeʹlaʽ) között. Mindkét szónak van szó szerinti és jelképes jelentése is a Bibliában. A 2Sámuel 22:2, 3 és a Zsoltárok 18:2 párhuzamba állítja a két szót: „Jehova az én kőszirtem. . . Istenem az én kősziklám.”

A bibliai feljegyzésekben szerepel néhány szikla és kőszirt neve. Például Orebet, a midiánita fejedelmet Gedeon emberei egy Orebnek nevezett  sziklánál ölték meg, mely helyet bizonyára e miatt az eset miatt neveztek el így (Bí 7:25; Ézs 10:26). Említés történik Étám sziklahasadékáról, ahol egy ideig Sámson élt (Bí 15:8), valamint Bocéc és Szené fogszerűen kiálló kőszirtjeiről is, ahol Jonatán és a fegyverhordozója megtámadta a filiszteusok előőrsét (1Sá 14:4, 5). A Kádes közelében fekvő Meribánál történt (volt egy másik Meriba is Refidimhez közel, a Hóreb hegyvidékeinél [2Mó 17:7]), hogy Mózes és Áron annyira feldühödtek, hogy emiatt nem szentelték meg Jehovát, aki vizet fakasztott a sziklaszirtből a gyülekezetnek (4Mó 20:11–13; Zs 106:32, 33; lásd: MASSA; MERIBA 1. és 2.).

Jelképes értelem: A „kőszikla” szó jelképesen Jehovára utal, mint aki Izrael Atyja (5Mó 32:18), egy erőd (2Sá 22:32, 33; Ézs 17:10), népének fellegvára, menedéke (Zs 62:7; 94:22), illetve megmentője (5Mó 32:15; Zs 95:1). Voltak, akik a hamis isteneikre tekintettek „kőszikla”-ként (5Mó 32:37). Más esetekben a ’szikla’ általában véve a biztonság, a védelem és a menedék helyét szemlélteti (Ézs 2:10, 19, 21). Az Ézsaiás 8:14-ben úgy történik utalás Krisztus Jézusra, mint egy ’sziklára’, melyben ’Izrael mindkét háza’ megbotlik. (Vö.: Mt 21:42–44.)

Jézus a magvetőről szóló szemléltetésében a görög (peʹtrosz főnévből származó) pe·tróʹdész melléknévvel utal azokra a sziklás helyekre, melyekre néhány mag esett (Mt 13:3–5, 20). A peʹtrosz szó tulajdonnév is lehet, a „Péter” név a megfelelője (Jn 1:42). Ennek a szónak a jelentéséről a Vine’s Expository Dictionary of Old and New Testament Words c. bibliai szótár megjegyzi: „A petrosz szó egy szikladarabot jelent, egy különálló követ vagy sziklát, ellentétben a petra szóval, mely egy összefüggő sziklatömegre utal” (1981, 4. köt. 76. o.). Egy könyv ezt írja a peʹtrosz szóról: „A klasszikus görögben a szó egy szikladarabot jelent, ahogyan Homérosz írásában is Aiász egy követ dob Hektórra. . ., vagy Patroklosz megfog és elrejt a kezében egy formátlan követ” (M. Vincent: Word Studies in the New Testament. 1957, I. köt. 91. o.).

A görög tra·khüszʹ szó, mely azt jelenti, hogy „rögös” (Lk 3:5), a Cselekedetek 27:29-ben formátlan, egyenetlen sziklazátonyokra utal.

Egy másik görög szó, a szpi·laszʹ nyilvánvalóan olyan sziklát vagy zátonyt jelent, mely víz alatt rejtőzik. Júdás akkor használta ezt a szót, amikor bizonyos férfiakról beszélt, akik gonosz szándékkal belopództak a keresztény gyülekezetbe. Ahogyan a rejtett sziklák veszélyt jelentettek a hajóknak, ezek a férfiak is valódi veszélyt jelentettek a gyülekezet más tagjaira. Ezt írta róluk Júdás: „Ők a víz alatt rejtőző sziklák a szeretetvendégségeiteken, miközben együtt vendégeskednek veletek” (Júd 12).

A gyülekezet megalapítása: A (nőnemű) görög peʹtra szó (Mt 7:24, 25; 27:51, 60; Lk 6:48; 8:6, 13; Je 6:15, 16) különbözik a (Péter névként használatos és hímnemű) peʹtrosz-tól. Ez a különbség világossá teszi, hogy Jézus, amikor azt mondta Péternek, hogy „te Péter [peʹtrosz] vagy, én pedig erre a sziklára [peʹtra] fogom építeni a gyülekezetemet”, nem rokon értelmű szavakkal élt (Mt 16:18). A különbség még az arámi (szír) fordításból is látható, amelyben ’Pétert’ és a ’sziklát’ egyaránt a ki’pha’ szó jelöli, de eltérő nemű névmások előzik meg: ’Pétert’ a hímnemű hu személyes névmás, a ’sziklát’ ellenben a nőnemű hade’ mutató névmás.

Az apostolok semmi esetre sem értették úgy Jézus kijelentését, hogy Péter a szikla, hiszen később azon vitáztak, hogy melyikőjük tűnik a legnagyobbnak (Mk 9:33–35; Lk 22:24–26). Az ilyen vitának semmi értelme sem lett volna, ha Péter elsőséget kapott volna mint a szikla, amelyen fel kell épülnie a gyülekezetnek. A Szentírásból egyértelműen kiderül, hogy minden apostol egyformán alapkő, és mindegyikük, tehát Péter is az alapszegletkövön, Krisztus Jézuson nyugszik (Ef 2:19–22; Je 21:2, 9–14). Maga Péter is Krisztus Jézust nevezte a sziklának (peʹtra), amelyen felépül a gyülekezet (1Pt 2:4–8). Ugyanígy Pál apostol a következőket írta: „Mert [az izraeliták] abból a szellemi sziklából ittak, amely követte őket, és ez a szikla a Krisztust jelentette” (1Ko 10:4). Az izraeliták legalább két alkalommal és két különböző helyen csoda útján sziklából kaptak vizet (2Mó 17:5–7; 4Mó 20:1–11). A szikla mint vízforrás tehát tulajdonképpen követte őket, ezenkívül jelképes vagy szimbolikus értelemben kétségkívül előképe volt Krisztus Jézusnak. Ő ezt mondta a zsidóknak: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon” (Jn 7:37).

Az is érdekes még, hogy Ágoston (i. sz. 354–430), vagy elterjedtebb nevén „Szent Ágoston”, valamikor úgy hitte, hogy Péter a szikla, de később megváltozott a véleménye. A Lange-féle Commentary on the Holy Scriptures (Mt 16:18, lábj., 296. o.) Ágostont idézve ezt írja: „Nem a szikla kapta Péter után a nevét, hanem Péter a szikla után (non enim a Petro petra, sed Petrus a petra), mint ahogy Krisztust sem a keresztények miatt hívják Krisztusnak, hanem a keresztényeket hívják Krisztus miatt keresztényeknek. Az Úr azért mondja, hogy »erre a sziklára építem egyházamat«, mert Péter előtte ezt mondta: »Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.« Erre a kősziklára, amelyet megvallottál  – mondja –, fogom építeni egyházamat. Mert Krisztus volt a szikla (petra enim erat Christus), amelyre maga Péter is épült; mert egyetlen ember sem vethet más alapot, mint ami meg van vetve, és ez Jézus Krisztus” (P. Schaff ford. és szerk.; 1976).