Egy város Kánaán dk. határa mentén (1Mó 10:19; 13:12). Úgy tűnik, hogy Szodoma – melyet gyakran Gomorrával együtt említenek – a legfontosabb volt a közül az öt város közül, amelyek feltehetően a Sziddim-völgyben helyezkedtek el (1Mó 14:2, 3). Sok tudós úgy véli, hogy Szodomának és ’a Jordán-környék egyéb városainak’ az eredeti helye most a Holt-tenger mélyén fekszik, bár némelyek már régóta azt mondják, hogy ezeknek a városoknak a romjait a Holt-tengertől K-re és DK-re húzódó vádik mentén lévő helyekkel lehet azonosítani (1Mó 13:12; lásd: SÓS-TENGER).

Amikor Ábrahám és Lót úgy döntött, hogy távolabb költözik egymástól, hogy a pásztoraik ne veszekedjenek többet, Lót K-re ment a vízben gazdag Jordán-környékre, és Szodoma közelében vert sátrat. Ott azt tapasztalta, hogy ’Szodoma férfiai gonoszak, és súlyos bűnöket követnek el Jehova ellen’, ami nagyon gyötörte Lótot (1Mó 13:5–13; 2Pt 2:7, 8). Valamivel később – a Kédorlaomernek, Elám királyának való 12 évig tartó alárendeltséget követően – Szodoma és négy másik város lakosai fellázadtak. A rá következő évben Kédorlaomer és szövetségesei legyőzték Berát, Szodoma királyát, valamint a szövetségeseit. A győztesek amellett, hogy megkaparintották a vesztesek vagyonát és élelmét, fogságba vitték Lótot, és még másokat is (1Mó 14:1–12).

Ábrahám hadereje utolérte Kédorlaomert, kiszabadította a foglyokat, azaz Lótot és a háznépét, valamint visszaszerezte az elrablott holmit. Szodoma királya ragaszkodott ahhoz, hogy Ábrahám tartsa meg a visszaszerzett javakat, de Ábrahám nem fogadta el, nehogy Bera ezt mondhassa: „Én tettem Ábrámot gazdaggá” (1Mó 14:13–24).

Örök pusztulás: Szodoma lakosai azonban továbbra is Jehovával dacoló életúton jártak, hírhedtté válva olyan erkölcstelen szokásokról, mint például a homoszexualitás. „A Szodoma és Gomorra miatti panaszkiáltás bizony hangos – jelentette ki Jehova –, és bűneik nagyon súlyosak.” Isten ezért elküldte angyalait, hogy pusztítsák el Szodomát, de Ábrahámot biztosította arról, hogy ha tíz igazságos embert lehet találni Szodomában, akkor az egész város megmenekül a pusztulástól (1Mó 18:16, 20–33).

A városról bebizonyosodott, hogy rászolgált a pusztulásra, hiszen Szodoma lakosainak egy hitvány csoportja, köztük ifjak és öregemberek körbevették Lót házát, és azon igyekeztek, hogy megerőszakolhassák a vendégségbe érkezett angyalokat. Másnap, miután Lót a feleségével és két lányával elhagyta a várost, Szodoma és Gomorra kénnel és tűzzel pusztult el (1Mó 19:1–29; Lk 17:28, 29). Ezek után a Szodoma és Gomorra nevet példabeszédként is használták, ha arra utaltak, hogy a mindenható Isten teljes pusztulást hoz valakire (5Mó 29:23; Ézs 1:9; 13:19; Jr 49:18; 50:40; Si 4:6; Ám 4:11; So 2:9; Ró 9:29), vagy hogy valaki rendkívül gonosz (5Mó 32:32; Ézs 1:10; 3:9; Jr 23:14; Ez 16:46–56; lásd: GOMORRA).

Jézus ezt mondta, amikor arról beszélt, hogy mi történik, ha egy zsidó város elutasítja a jó hírt: „Szodoma és Gomorra földjének elviselhetőbb dolga lesz az ítéletnapon, mint annak a városnak” (Mt 10:15; 11:23, 24). Természetesen a Júdás levelének 7. verse kijelenti, hogy Szodoma és Gomorra ’figyelmeztető példaként van elénk állítva, örök tűznek bírói büntetését szenvedve el’. Tehát Jézus kijelentése nyilván csak egy túlzás, azt kiemelendő, hogy mennyire nagy a valószínűsége annak, hogy bizonyos I. századi zsidó városok lakosai még az ítéletnapon sem fognak megbánást tanúsítani.

 „Szellemi értelemben”: A Jelenések 11:3, 8 elmondja, hogy Isten ’két tanújának’ a holtteste annak a nagy városnak a széles útján fog heverni, „melyet szellemi értelemben Szodomának és Egyiptomnak neveznek”. Ézsaiás próféciája (1:8–10) Siont vagy Jeruzsálemet Szodomához hasonlítja, uralkodóit pedig „Szodoma vezérei”-nek nevezi. Ám amikor János kb. i. sz. 96-ban a Jelenések könyvében szereplő, jövőben bekövetkező eseményekről látomást kapott, Jeruzsálemet már régen megsemmisítették, mégpedig i. sz. 70-ben. Ezért szavainak mindenképpen egy jelképes ’nagy városra’, vagyis szervezetre kell vonatkozniuk, amelyet az ókori, hűtlen Jeruzsálem vetített előre.