Szomszéd az, aki a közelben lakik, legyen akár barát, akár ellenség. A ’szomszéd’ szó egyik héber megfelelője a sá·khénʹ, amely városok elhelyezkedésére vagy emberek lakóhelyére utal; barátokat és ellenségeket egyaránt magában foglalhat (Jr 49:18; Ru 4:17; Zs 79:4, 12).

A Görög Iratokban két olyan szóval találkozunk, amely ’szomszédnak’ van fordítva. A geiʹtón ’ugyanazon a földön élő személyt; valaki földijét’ jelenti (Lk 14:12; Jn 9:8); a pe·riʹoi·kosz egy melléknév, amely azt jelenti, hogy ’körös-körül lakó’, és a Lukács 1:58-ban (t. sz.) főnévként szerepel. A Vine’s Expository Dictionary of Old and New Testament Words így ír ezekről a görög szavakról: „Palesztina vidéki területein nem voltak itt-ott épült tanyák; a lakosság falvakba tömörült, és onnan járt dolgozni. Az emberek így a mindennapi életben nagy szomszédi körrel érintkeztek. A ’szomszédot’ jelentő kifejezések emiatt igen sok mindent magukban foglaltak. Ez a szomszédok kiváltságainak és kötelességeinek főbb jellegzetességeiből is látható, ahogy azok a Szentírásban megjelennek” (1981, 3. köt. 107. o.).

Gonosz szomszédok: Mindazonáltal a közelben lakók olykor gonosz szomszédoknak is bizonyulhattak, mint amilyenek az Izraellel szomszédos nemzetek voltak. Amikor a babilóniaiak i. e. 607-ben elpusztították a jeruzsálemi templomot, ezek a nemzetek – például Edom – örültek, sőt kiszolgáltatták a menekülő zsidókat az ellenségeiknek (Zs 137:7; Ab 8–14; Mi 4:11). A zsoltáríró a következők leírására érzett indíttatást: „Gyalázattá lettünk szomszédaink [a sá·khénʹ t. sz. alakja] szemében, gúny és nevetség  tárgyává a körülöttünk levők előtt.” Így imádkozott: „Hétszeresen fizess meg szomszédaink [a sá·khénʹ t. sz. alakja] keblébe gyalázkodásukért, mellyel téged gyaláztak”. Mivel Jehova Izrael között ’lakott’, azt mondta a népével ellenségeskedő valamennyi nemzetről, hogy azok az ő ’gonosz szomszédai, akik hozzányúlnak ahhoz az örökrészhez, amelyet birtokba adott a népének, igen, Izraelnek’ (Zs 79:4, 12; Jr 12:14; vö.: Zs 68:16).

Tanács a Példabeszédek könyvéből: A Példabeszédek könyvének tanácsa szerint hinni és bízni kell a társakban vagy barátokban, és szükség idején ajánlatos hozzájuk fordulni: „Barátodat és apád barátját el ne hagyd, és a testvéred házába be ne menj szerencsétlenséged napján. Jobb a közelben levő szomszéd [sá·khénʹ], mint a messzi testvér” (Pl 27:10). Az író itt láthatólag azt akarja mondani, hogy egy család közeli barátja nagyra értékelendő, és jobb az ő segítségében bízni, mint akár egy olyan közeli rokonéban, mint amilyen egy testvér, mert ha ez a testvér messze van, talán nem segít olyan készségesen, vagy legalábbis nincs olyan kedvező helyzetben ehhez, mint a család közeli barátja.