(feltehetően babiloni eredetű;  jel.: ’kőszáli kecske’):

1. Ábrahám apja; Sém után a nyolcadik nemzedéket képviselte (Lk 3:34; 1Mó 11:10–24; 1Kr 1:24–26). Táré a fiai, Ábrahám, Náhor és Hárán révén számos törzsnek lett az ősatyja (1Mó 11:27; 22:20–24; 25:1–4, 13–15; 1Kr 1:28–42; 2:1, 2). 70 éves korában nemzette első gyermekét. Bár Ábrahám az első a felsorolásban, de úgy tűnik, azért, mert ő volt Táré legismertebb fia, és nem azért, mert ő volt az elsőszülött. Amikor Táré 205 évesen meghalt, Ábrahám csak 75 éves volt, így tehát Tárénak 130 évesnek kellett lennie, amikor Ábrahám megszületett (1Mó 11:26, 32; 12:4). Sára Ábrahám féltestvére és Táré lánya volt, alighanem egy másik feleségtől (1Mó 20:12). Táré elsőszülötte minden bizonnyal Hárán volt, akinek a lánya elég idős volt ahhoz, hogy férjhez menjen Tárénak egy másik fiához, Náhorhoz (1Mó 11:29).

Táré a káldeusok Ur nevű városában élt, és ott nőttek fel gyermekei (1Mó 11:28). A Józsué 24:2 szerint Táré egykor nem Jehovát imádta, hanem más isteneket, talán Ur városának kedvelt istenségét, a holdistent, Színt. Amikor azonban Ábrahám azt az utasítást kapta Jehovától, hogy hagyja el Urt, Táré, a családfő is vele tartott Háránba. Itt éltek mindnyájan Táré haláláig, vagyis kb. i. e. 1943-ig (1Mó 11:31, 32; Cs 7:2–4).

2. Az izraeliták egyik táborhelye volt a pusztai vándorlás idején. Pontos helye ismeretlen (4Mó 33:27, 28).