Olyan raktárépület, ahol élelmiszert (pl. bort és olajat), vagy akár még drágaköveket vagy értékes fémeket, illetve egyéb cikkeket is tároltak. A magtárban kicsépelt gabonát tároltak. A pajták, a tornyok és más raktárhelyiségek megszokottak voltak az ókorban (1Kr 27:25; 2Kr 32:27, 28; Jóe 1:17; Ag 2:19), és egyes városok elsősorban raktárközpontokként működtek (2Mó 1:11).

Tárházakra volt szükség a szentély miatt is, hogy raktározni tudják a mezőkről, a gyümölcsösökből és a szőlőskertekből bejövő tizedeket és adományokat, melyeket az izraeliták a lévitáknak adtak (Ma 3:10). Egyes lévitákat kineveztek a raktárak fölé, és ők osztották ki az ott tárolt javakat a testvéreiknek (1Kr 26:15, 17; Ne 12:44; 13:12, 13).

Az ókori egyiptomi magtáraknak más-más volt a szerkezetük, az egyik közülük hasonlított a napjainkban ismert silóhoz. A felső részén volt egy ajtó (létrán lehetett elérni), amelyen keresztül betöltötték a magot, alul pedig volt egy kicsi tolóajtó, ahol kiszedték. A Közel-Keleten hosszú ideig föld alatti magtárakat is használtak; ezeket nyilvánvalóan a ritkán lakott területeken kedvelték inkább, mert el voltak rejtve a fosztogatók elől.

Szemléltető példákban: Jézus Krisztus arra buzdította a tanítványait, hogy ne aggodalmaskodjanak az anyagi szükségleteik miatt, hanem csak ’az aznapi kenyérre’ legyen gondjuk, majd arra emlékeztette őket, hogy Isten táplálja a madarakat, bár ők nem gyűjtenek tárházakba vagy pajtákba (Mt 6:11, 25, 26; Lk 12:22, 24). Hogy rávilágítson arra, hogy az ember élete nem azokból a dolgokból származik, amelyek vannak neki, Jézus elmondott egy szemléltetést egy gazdag emberről, aki azon gondolkodott, hogy a tárházait nagyobbra cseréli, hogy beférjenek a javai. De ekkor meghalt. Nem tudott hasznot meríteni a gazdagságából (Lk 12:13–21).

A Példabeszédek bölcs írója nem arra ösztönöz bennünket, hogy a földi javakban bízzunk, és nagy tárházakat építsünk nekik, hanem ezt mondja: „Tiszteld Jehovát értékeiddel. . . Raktáraid akkor bőven megtelnek” (Pl 3:9, 10). Erre jó példa az, ami Izrael népével történt: amikor engedelmesen szolgálták Jehovát, és elvitték a tizedet a szentélyhez, gazdag áldásokban volt részük (5Mó 28:1, 8; 1Ki 4:20; 2Kr 31:4–10; Ma 3:10). Dávid a Zsoltárok 144:11–15-ben utal arra, hogy az engedelmesség ilyen áldásokat von  maga után. Miután Jehova kiszabadította Dávidot és az embereit, és győzelemre segítette őket az ellenségeik felett, megáldotta őket, mégpedig úgy, hogy megtöltötte a tárházaikat terménnyel, és anyagi jólétnek örvendhettek. Dávid ezekkel a szavakkal zárta ezt a zsoltárát: „Boldog nép az, amelynek Istene Jehova!” Ezzel rámutatott, hogy a gazdagságukat és a boldogságukat igazából Jehovának köszönhették.

Jelképes értelem: Keresztelő János arra figyelmeztette a farizeusokat és a szadduceusokat, hogy veszélyes helyzetben vannak; az igazi megbánást tanúsítókat a búzához hasonlította, melyet begyűjtenek, ezeket a vezetőket viszont a polyvához. Ezt mondta nekik: „aki utánam jön . . . begyűjti búzáját a tárházba, de a polyvát elégeti olthatatlan tűzzel” (Mt 3:7–12; Lk 3:16, 17). Jézus egy ’aratásról’ jövendölt, melyet ’a világrendszer befejezésével’ azonosított. Az aratásban „az aratók”, vagyis az angyalok begyűjtik a jelképes „gyomot”, hogy elégessék, ezzel szemben a „búzát” Isten ’tárházába’ gyűjtik be (Mt 13:24–30, 36–43).

Jehova úgy beszél az olyan dolgokról, melyeknek határt szab a természeti törvények vagy erők által, illetve azokról, melyeket egy különleges célból az ellenőrzése alatt tart, mintha ’tárházakban’ lennének. Azt mondja a tengerről, hogy ’össze van gyűjtve gáttal, és tárházakba van téve’ (Zs 33:7). Egy másik természeti jelenségről pedig, melyet időnként az ellenségeivel szemben használ fel, ezt a kérdést tette fel Jóbnak: „Eljutottál-e a hó tárházaiba, vagy látod-e a jégeső tárházait, melyeket a nyomorúság idejére, a harc és háború napjára tartogatok?” (Jób 38:22, 23; vö.: Jzs 10:8–11; Bí 5:20, 21; Zs 105:32; 135:7). Még a Círusz király által vezetett méd és perzsa seregeket is beleértette Jehova az ’ítélethirdetésének fegyvereibe’, melyeket a ’tárházából’ hoz elő Babilon ellen (Jr 50:25, 26).