(Jah jó):

1. Ősatyja néhány visszatért száműzöttnek, akik nem tudták igazolni izraelita leszármazásukat (Ezs 2:1, 59, 60; Ne 7:61, 62).

2. Nehémiás egyik ellenfele. Tóbiásról úgy beszél a Biblia, hogy „a szolga”, mivel valószínűleg a perzsa király valamilyen tisztviselője volt (Ne 2:19). Mind ő, mind a fia, Johanán zsidó nőket vettek feleségül, és Tóbiás Eliásib főpappal is rokonságban állt. Ezáltal Tóbiás olyan kiváltságos helyzetbe került, amelyben alááshatta Nehémiás tekintélyét, és e miatt a kiváltságos helyzete miatt sok zsidó felnézett rá és elismerően beszélt róla (Ne 6:17–19; 13:4).

Amikor Nehémiás Jeruzsálembe érkezett, Tóbiás és a társai nem örültek annak, hogy Izrael milyen ragyogó kilátások elé néz (Ne 2:9, 10). Először csak gúnyt űztek a zsidókból, és csúfolták őket (Ne 2:19; 4:3), de amikor előrehaladt a fal újjáépítése, nagyon feldühödtek. Ám az összeesküvések – hogy lemészárolják a zsidókat (Ne 4:7–9, 11, 14, 15), és hogy megpróbálják tőrbe csalni Nehémiást, hogy sértse meg a templom szentségét (Ne 6:1, 10–13) – mind kudarcot vallottak. Tóbiás még a falak építésének a befejezése után is megkísérelte megfélemlíteni Nehémiást azáltal, hogy levelezett a jeruzsálemi pártfogóival (Ne 6:16–19). Helyénvaló volt tehát, hogy Nehémiás arra kérte Jehovát, hogy emlékezzen meg Tóbiásnak és a szövetségeseinek a sok gonosz tettéről (Ne 6:14). Amikor Nehémiás másodszor jött vissza Babilonból, és azt találta, hogy egy étkezőhelyiség Tóbiásnak van fenntartva a templom udvarában, azonnal kihajította Tóbiás dolgait (Ne 13:4–9).