Ezt a kifejezést Pál apostol használta a 2Tesszalonika 2:2, 3-ban, amikor arra a keresztényi hittel ellentétes, nagyszabású hitehagyásra figyelmeztetett, mely „Jehova napja” előtt jön el. Az itt szereplő „hitehagyás” szó görög megfelelője az a·po·szta·sziʹa, amely többet jelent az elpártolásnál, a közönyös meghátrálásnál. A jelentése: ’elszakadás; előre kitervelt, szándékos lázadás’. Ókori, papiruszon lévő feljegyzésekben az a·po·szta·sziʹa szóval utaltak a politikai lázadásokra.

Vallási lázadás: A Szentírásban azonban általában nem politikai lázadásról, hanem vallási lázadásról van szó, így Jehova Isten és Jézus Krisztus – ebből adódóan pedig a keresztény gyülekezet – elleni felkelésről.

Megjövendölték: Pál apostolon kívül mások is jövendöltek a hitehagyásról szóban vagy írásban, például Péter apostol, valamint maga az Úr Jézus Krisztus is figyelmeztetett a hitehagyás eljövetelére. A búzáról és a gyomról szóló szemléltetésében (Mt 13.) Jézus elmondta, hogy az Ördög „gyomot”, azaz álkeresztényeket, ’a gonosznak fiait’ veti a „búza”, vagyis „a királyság fiai” közé. A gonosznak fiai a világrendszer befejezéséig léteznek majd, amikor is fény derül a kilétükre, és ’el lesznek égetve’.

Pál figyelmeztette az efézusi keresztény felvigyázókat, hogy az eltávozása után „elnyomó farkasok” férkőznek majd be az igaz keresztények közé, és nem fognak gyöngéden bánni a nyájjal, hanem maguk után vonják „a tanítványokat” (tehát nem egyszerűen tanítványokat képeznek maguknak, hanem megpróbálják maguk  után vonni a tanítványokat, vagyis Krisztus tanítványait) (Cs 20:29, 30). Ezt írta az 1Timóteusz 4:1–3-ban: „Az ihletett kijelentés azonban határozottan megmondja, hogy a későbbi időszakokban némelyek elpártolnak a hittől, félrevezető ihletett kijelentésekre és démonok tanításaira fordítva figyelmet, hazugságokat szóló emberek képmutatása által, akik lelkiismeretükben mintha bélyegzővassal volnának megjelölve [érzéketlenek, fásultak, ezért nincs lelkiismeret-furdalásuk amiatt, hogy képmutatóan hazugságokat szólnak]; ezek tiltják a házasságot, megparancsolják az eledelektől való tartózkodást, melyeket az Isten arra teremtett, hogy hálaadással részesedjenek belőle”.

Pál később azt írta Timóteusznak, hogy „lesz időszak, amikor az egészséges tanítást nem fogják elviselni, hanem a saját kívánságaikkal összhangban gyűjtenek össze maguknak tanítókat, hogy csiklandoztassák a fülüket; és az igazságtól elfordítják fülüket” (2Ti 4:3, 4).

Péter apostol párhuzamba állította a kereszténységtől való elszakadást Izrael nemzetének a hitehagyásával. Ezt jelentette ki: „Mindazonáltal hamis próféták is támadtak a nép között, miként közöttetek is lesznek hamis tanítók. Ugyanezek romboló szektákat fognak bevezetni csendesen, és megtagadják még a tulajdonosukat is, aki megvette őket, gyors pusztulást hozva magukra. Mi több, sokan fogják követni gátlástalan viselkedésük cselekedeteit, és ezek miatt becsmérlően beszélnek majd az igazság útjáról.” Péter arról is írt, hogy ezek a személyek kizsákmányolják majd a gyülekezetet, de a „pusztulásuk nem szunnyad” (2Pt 2:1–3).

Nem egyetlen személy: A 2Tesszalonika 2:1–12-ben említett „törvénytelenség embere” tehát nem egyetlen személy, hanem egy csoportot testesít meg, ahogyan erre az ezt a részt megelőző írásszövegek is rámutatnak; és a Biblia szerint létezni fog az apostolok halála után is, egészen az Úr jelenlétének idejéig.

Elárulja Istent: A „törvénytelenség”, melyet ez a hitehagyott ’ember’ követ el, Jehova Istennel, a világmindenség szuverén urával szemben elkövetett törvénytelenség. ’A törvénytelenség emberének’ a vétke árulás. A Biblia ’a pusztulás fiának’ nevezi őt, akárcsak Iskariót Júdást, az Úr Jézus Krisztus elárulóját, akinek szerepe volt abban, hogy megölték Jézust. Júdáshoz hasonlóan ’a törvénytelenség emberének’ is meg kell semmisülnie, örökre ki kell töröltetnie a létből. „A törvénytelenség embere” nem azonos ’Nagy Babilonnal’, Nagy Babilon ugyanis egy asszony, egy szajha, aki szintén Isten ellen harcol. De mivel „a törvénytelenség embere” Isten elleni vallási lázadásban vesz részt, nyilván részét alkotja ennek a rejtélyes Babilonnak (Jn 17:12; Je 17:3, 5).

„A törvénytelenség embere” szembehelyezkedik Istennel, ezért ő egy „sátán”, ugyanis ennek a szónak a jelentése: ’ellenálló’. És valóban, a „jelenléte. . . Sátán munkálkodása szerint van” (2Te 2:9). Pál apostol napjaiban ’rejtély’, azaz vallási titok övezte ’a törvénytelenség emberének’ a kilétét. Még napjainkban is rejtély a kiléte sokak számára, ugyanis az Isten iránti odaadás álarcát viselve hajtja végre a gonosz tetteit (2Te 2:7). „A törvénytelenség embere” a hazug tanításaival – melyek úgyszólván ellentétesek Isten törvényével, vagy kiszorítják azt – Jehova Isten fölé emeli magát, valamint más ’istenek’, vagyis a földi hatalmasok fölé, illetve Isten szentjei, azaz Jézus Krisztusnak az igaz szellemi testvérei fölé. (Vö.: 2Pt 2:10–13.) „A törvénytelenség embere” egy képmutató, hamis tanító, aki kereszténynek vallja magát, ezért „beül az Isten templomába”, abba, amelyről az ilyen hamis tanítók azt állítják, hogy Isten temploma (2Te 2:4).

Visszatartó erő: Pál írt arról, hogy „mi az, ami visszatartó erőként hat” (2Te 2:6). A jelek szerint az apostolok hatottak ilyen visszatartó erőként. Pál azt mondta az efézusi felvigyázóknak, hogy az eltávozása után farkashoz hasonló személyek férkőznek majd be a gyülekezetbe (Cs 20:29). Többször is figyelmeztetett a hitehagyásra, nem csupán a tesszalonikaiaknak írt második levelében, hanem a Timóteusznak szánt intéseiben is. Azt tanácsolta Timóteusznak, hogy bízza rá hű emberekre azokat, amiket tőle hallott, olyanokra, akik képesítettek lesznek mások tanítására. Pál ekként nevezte az élő Isten gyülekezetét: „az igazság oszlopa és támasza”; és szerette volna még a nagy hitehagyás kibontakozása előtt annyira megerősíteni, amennyire csak lehetséges (2Ti 2:2; 1Ti 3:15).

Jóval később Krisztus parancsára János apostol óva intett a szektáktól, különösképpen Nikolausz szektájától, és említést tett hamis prófétákról, például Bálámról, valamint Jezabelről, arról az asszonyról, aki prófétanőnek nevezi magát (Je 2:6, 14, 15, 20).

Az apostolok napjaiban már működött: Pál apostol azt írta, hogy a rejtély „már működik” (2Te 2:7). Vagyis már voltak olyanok, akik próbáltak hamis tantételeket tanítani, sőt, e tantételek némelyike megzavarta a tesszalonikai gyülekezet tagjait. Pálnak részben emiatt kellett megírnia nekik a második levelét. Amikor János a leveleit írta, már voltak antikrisztusok, és alighanem az azt megelőző időszakban is. János egyebek mellett így beszélt az apostoli időszak  ’utolsó órájáról’: „amint hallottátok, hogy antikrisztus jön, úgy már most is sok antikrisztus támadt. . . Közülünk mentek ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradnak. Ámde kimentek, hogy felszínre kerüljön, hogy nem mindenki közülünk való” (1Jn 2:18, 19; lásd: ANTIKRISZTUS).

Kinyilatkozik: Az apostolok halálát követően színre lépett „a törvénytelenség embere” a vallási képmutatásával és a hamis tanításaival (2Te 2:3, 6, 8). Pál szavai szerint nagy hatalomra tesz szert, és Sátán fennhatósága alatt munkálkodik, „minden hatalmas cselekedettel és hazug jelekkel meg előjelekkel”. A Biblia azt írja azokról, akiket megtéveszt „a törvénytelenség embere”, hogy „elvesznek [szó szerint: ’elpusztítják magukat’], megfizetésként azért, mert nem fogadták el az igazság szeretetét, hogy megmentésben részesüljenek”. Az apostol rávilágít, hogy ezek a személyek ’elhitték a hazugságot’, és „mindannyian [megítéltetnek], mivel nem hitték az igazságot, hanem az igazságtalanságban lelték kedvüket” (2Te 2:9–12; lásd: Int). Tehát kedvezőtlen ítéletben részesülnek. (Lásd: FELTÁMADÁS: A szent szellem elleni bűn.)

El lesz pusztítva: Az Úr Jézus a „szájának szellemével” fog végezni a törvénytelenség képmutató emberével, és semmivé teszi „az ő jelenlétének nyilvánvalóvá válásával”. Látható lesz, amint Istennek ez a gonosz ellensége megsemmisül, ami bizonyítja majd, hogy az Úr Jézus Krisztus bírói tisztséget tölt be. Jézus nem a saját irányadó mértékei alapján fog ítélni, ezért az, hogy „szájának szellemével” pusztít, kétségtelenül arra utal, hogy parancsot ad, hogy hajtsák végre Jehova ítéletét e gonosz személyek csoportján (2Te 2:8; vö. a Je 19:21-gyel, ahol egy ’hosszú kardról’ olvasunk, „mely [Jézus] szájából jött ki”).