Olyan embereknek több családból vagy nagycsaládból álló csoportja, akik fölött ugyanaz a vezető áll, és akiket a nemzetségük vagy szokások egyesítenek.

A gyakran „törzs”-nek fordított két héber szó (mat·teʹ és séʹvet) jelentése: ’bot’, ’vessző’ v. ’pálca’ (2Mó 7:12; Pl 13:24). E szavak minden bizonnyal abban az értelemben jelentenek „törzs”-et, hogy egy vezér vagy fejedelem jogarral vagy pálcával vezeti az emberek egy csoportját. (Vö.: 4Mó 17:2–6.) A legtöbb helyen, ahol a szövegkörnyezetből az derül ki, hogy ezek a szavak a „törzs” jelentést hordozzák, ott Izrael egyik törzsét, például ’Gád törzsét [mat·teʹ]’ vagy ’a léviták törzsét [séʹvet]’ jelölik (Jzs 13:24, 33). Ám a Zsoltárok 74:2-ben a ’törzs, melyet Isten megváltott örökségéül’, kétségkívül Izrael egész nemzetére vonatkozik, hiszen ez a vers úgy beszél Izraelről, mint olyan „törzs”-ről vagy népről, amely különbözik más nemzetektől és népektől. Úgy tűnik, hogy a 4Mózes 4:18-ban olvasható ’törzs’ szó szűkebb értelmű, mivel a kehátitákra utal, akik Lévi törzsének egyik ágát alkották. Az Ézsaiás 19:13-ban az egyiptomi ’törzsek’ kifejezés alighanem emberek csoportjait jelöli, melyeket a területi megosztás, a társadalmi helyzet vagy valamilyen más szempont különít el.

A görög phü·léʹ szó ( jel.: ’törzs’) az emberek egy közös őstől származó csoportjára utal, illetve ennek egyik ágára, azaz egy nagycsaládra vagy törzsre. A Keresztény Görög Iratokban ez a szó rendszerint Izrael nemzetéhez tartozó törzsekre vonatkozik (Cs 13:21; Ró 11:1; Fi 3:5; Héb 7:13, 14; Je 5:5). Úgy tűnik, hogy az olyan kifejezésekben, mint a „minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből”, a „törzs” szó embereknek egy közös őstől származó csoportját jelenti (Je 5:9). Ezek a kifejezések tehát átfogó jelentéstartalommal bírnak, minden emberre utalnak, legyen szó egymással kapcsolatban álló személyek törzseiről, nyelvcsoportokról, az emberiség nagy egységeiről vagy politikai alapon elkülönülő csoportokról (Je 7:9; 11:9; 13:7; 14:6). Ezenkívül a phü·léʹ szó megjelenik még a Jelenések 1:7-ben, „a föld minden törzse” részben, mely nyilván a földön élő minden emberre utal, hiszen a vers még azt is mondja, hogy „minden szem meglátja őt”. (Vö.: Mt 24:30.)

Izrael törzsei: Izraelben a törzsi elrendezésnek a Jákob 12 fiától való leszármazás volt az alapja (1Mó 29:32–30:24; 35:16–18). Ettől ’a tizenkét családfőtől [gör.: dóʹde·ka pa·tri·arʹkhasz]’ származott „Izrael tizenkét törzse” (1Mó 49:1–28; Cs 7:8). Ám Jákob megáldotta József két fiát is – Manassét és annak öccsét, Efraimot –, amikor azt mondta, hogy „Efraim és Manassé az enyém lesz, akárcsak Rúben és Simeon”, akik az édesfiai voltak (1Mó 48:5, 13–20). Amikor a törzsek megkapták az örökségüket az Ígéret földjén (Jzs 13–19.), nem volt olyan, hogy József „törzse”. Ehelyett „József fiai”, Manassé és Efraim számított Izrael két külön törzsének. (Lásd: HATÁR; TÉRKÉP: 1. köt. 744. o.) De Jehova korábbi intézkedésének köszönhetően mégsem emelkedett 13-ra azoknak a törzseknek a száma, amelyek örökséget kaptak Izraelben, hiszen a léviták nem kaptak örökséget a földből. Jehova „Lévi törzsét” (4Mó 1:49) a más törzsekben születő elsőszülöttek helyett választotta a szentélynél végzendő szolgálatra (2Mó 13:1, 2; 4Mó 3:6–13, 41; 5Mó 10:8, 9; 18:1; lásd: LÉVITÁK). Tehát 12 nem lévita törzs volt Izraelben (Jzs 3:12, 13; Bí 19:29; 1Ki 11:30–32; Cs 26:7).

 Amikor Mózes megáldotta a törzseket (5Mó 33:6–24), Simeont nem említette meg név szerint, talán azért, mert a törzs létszáma jelentősen lecsökkent, a területe pedig Júda területébe ékelődött. Ezékielnek a szent adományról és a 12 törzsről kapott látomásában ugyanazok a törzsek vannak felsorolva, mint amelyek a Józsué könyvében vannak, és amelyek örökséget kaptak a földből (Ez 48:1–8, 23–28). Ezékiel látomásában Lévi törzse „a szent adomány”-ban helyezkedett el (Ez 48:9–14, 22).

Törzsi felépítés: Az izraeliták megszervezése nagyrészt törzsi alapon történt. A pusztában törzsi beosztás szerint vonultak és táboroztak (4Mó 2:1–31; 10:5, 6, 13–28). Az örökséget is törzsenként jelölték ki, és külön törvények szabályozták azt, hogy a föld nem szállhat törzsről törzsre (4Mó 36:7–9; Jzs 19:51).

A nemzet családfők szerinti felosztása a törzseken belül is megfigyelhető volt. Jóllehet a nemzet alapvető és legfontosabb egysége a törzs volt, mindegyik törzs tovább tagolódott népes ’családokra’ (a „család” szó itt tág értelemben értendő), és egy-egy család az adott atyai háznép főjének volt a leszármazottja (4Mó 3:20, 24; 34:14). Mindegyik „család” sok külön háznépből állt. Ez a törzsi felépítésről mintázott beosztás jól látható a Józsué 7:16–18-ból és az 1Sámuel 9:21; 10:20, 21-ből.

A szellemi Izrael törzsei: A Jelenések 7:4–8 a szellemi Izrael 144 000 tagját 12 ’törzsre’ osztja, melyek mindegyikébe 12 000-en tartoznak. (Lásd: ISTEN IZRAELE.) Ez a felsorolás egy kicsit eltér Jákob fiainak (beleértve Lévit is) a felsorolásaitól, akik a test szerinti Izrael törzsfői voltak (1Mó 49:28). Az eltérés okát a következőképpen lehet magyarázni:

Jákob elsőszülött fia, Rúben a helytelen viselkedése miatt elvesztette az elsőszülöttségi jogát (1Mó 49:3, 4; 1Kr 5:1, 2). József (Jákobnak a második, de kedvenc feleségétől, Ráheltől született elsőszülött fia) kapta meg az elsőszülött fiút megillető kiváltságokat, így azt a jogot is, hogy két részt kapjon Izraelben (1Mó 48:21, 22). A Jelenések könyvében található felsorolásban „József” nyilván Efraim helyett szerepel. Manassé pedig a Józsefet megillető második részt jelképezi a szellemi Izraelben. A felsorolásban Lévi törzse is megjelenik, és hogy ne legyen több a törzsek száma, a Jelenések 7:4–8-ban nincs benne Dán törzse, de bizonyára nem azért, mert Dán valamilyen helytelenséget követett el. Ezenkívül az, hogy Lévi szerepel a felsorolásban, rávilágít, hogy nincs különleges papi törzs a szellemi Izraelben, hanem az egész szellemi nemzet egy „királyi papság” (1Pt 2:9).

„Ítélve Izrael tizenkét törzsét”: Jézus azt mondta az apostoloknak, hogy „az újjáteremtéskor. . . tizenkét trónon [fognak ülni], ítélve Izrael tizenkét törzsét” (Mt 19:28; lásd: TEREMTÉS: Újjáteremtés). Hasonlóan fogalmazott, amikor szövetséget kötött a hűséges apostolaival egy Királyságra (Lk 22:28–30). Ésszerűtlen arra gondolni, hogy Jézus azt értette ezen, hogy az apostolok a szellemi Izraelnek a Jelenések könyvében később említett 12 törzsét ítélik majd, hiszen az apostolok is leendő tagjai voltak ennek a csoportnak (Ef 2:19–22; Je 3:21). Azokról, „akiket elhívtak, hogy szentek legyenek”, azt olvassuk, hogy „a világot” fogják ítélni, nem pedig saját magukat (1Ko 1:1, 2; 6:2). Akik Krisztussal uralkodnak, papok királysága lesznek (1Pt 2:9; Je 5:10). Ennélfogva „Izrael”-nek a Máté 19:28-ban és a Lukács 22:30-ban említett ’tizenkét törzse’ kétségkívül az emberiség ’világát’ jelenti, mely nincs benne ebben a királyi, papi osztályban, és amelyet az égi trónokon ülők fognak ítélni (Je 20:4).