Számos olyan növényt neveznek így, amelyen tövis van, vagy amely szúrós. Izraelben állítólag több mint 70-féle tövises növény nő, egyebek mellett a tövisesvérfű, a tövises kapri, az akantusz, az ördögcérna és a galagonya. Bár a tövisek bosszúságot okoztak az embereknek, némi hasznuk azért volt. Tövises növénnyel torlaszolták el az utakat (Hó 2:6), felhasználták tüzelőnek (Pr 7:6), és takarmányként adták a szamaraknak, tevéknek és kecskéknek. Napjainkban előfordul – ahogyan az az ókorban is jellemző lehetett –, hogy az ördögcérnából, de főleg a tüskebokorból sövényt készítenek, a tövisesvérfűt pedig felaprítják, hogy befűtsék vele a mészégető kemencét (Ézs 33:12).

Ádám utódai nagyon is megérezték, milyen nehéz a megátkozott földet művelni, amelyen tövis és bogáncskóró nőtt (1Mó 3:17, 18). Ezért beszélt Noé apja, Lámek ’kezük gyötrelmes fáradozásáról, ami a Jehova által megátkozott föld miatt volt’ (1Mó 5:29). Az özönvíz után Jehova megáldotta Noét és a fiait, és kijelentette, hogy azt szeretné, ha betöltenék a földet (1Mó 9:1). Istennek a földre vonatkozó átka nyilvánvalóan megszűnt (1Mó 13:10). Jehova azonban nem mondta Noénak és a családjának, amit a tökéletes Ádámnak viszont igen, hogy ’hajtsák uralmuk alá a földet’. (Vö. az 1Mó 1:28-at az 1Mó 8:21–9:2-vel.) Ez arra enged következtetni, hogy a tökéletlen ember, Isten irányítása nélkül, sosem lenne képes olyan módon az uralma alá hajtani a földet, ahogyan az Istennek eredetileg a szándéka volt. Az ember tehát továbbra is fáradsággal műveli meg a földet, amibe az is beletartozik, hogy  olyan bosszantó növényekkel is meg kell küzdenie, mint amilyen a tövis és a bogáncskóró. Emellett rosszul használja fel a föld erőforrásait, ami kétségkívül csak ront a helyzeten.

Az izraelitáknak az Ígéret földjén, a ’tejjel és mézzel folyó földön’ (2Mó 3:8), dolgozniuk kellett azon, hogy a földet megszabadítsák a tövistől és a többi gyomnövénytől, ugyanis ezek gyorsan elszaporodnak az elhagyatott vagy parlagon hagyott helyeken (Ézs 5:6; 7:23–25; 34:13). Izrael nemzete, mivel nem engedelmeskedett Jehovának, végül szellemi romlást hozott magára, azaz Isten ’örökségére’. Ez abban mutatkozott meg, hogy mind jelképes értelemben, mind szó szerint hiába fáradoztak: búzát vetettek, de tövist arattak (Jr 12:7, 13).

Amint arra Jézusnak a magvetőről szóló szemléltetése is rámutat, a tövisek veszélyeztették a termés növekedését (Mt 13:7; Lk 8:7). Ezért mielőtt művelni kezdték a tövissel és bogáncskóróval benőtt termőföldet, megszabadultak ezektől a bosszúságot okozó növényektől, mégpedig többnyire úgy, hogy felégették a földet (Héb 6:8). Ráadásul a tövis gyúlékony volt. Főleg az aratás idején fordulhatott elő, hogy a lábon álló gabona mellett lévő tövisek könnyen meggyulladtak, mert szárazak voltak, és a tűz egész szántóföldeket megemésztett, amint a lángok átterjedtek a tövisekről a lábon álló gabonára (2Mó 22:6).

A római katonák, csúfot űzve Jézusból, töviskoronát fontak, és azt a fejére tették (Mk 15:17; Jn 19:2). Bár a szóban forgó növényt sokan a Paliurus spina-christivel azonosítják, egy 6 m magas cserjével, amelynek rugalmas ágai és kemény tövisei vannak, mégsem lehet pontosan meghatározni, hogy milyen növény volt.

Jelképes értelem: A Biblia gyakran jelképes értelemben beszél a „tövisekről”, vagy szemléltet velük valamit. Az asszírok hiába fonódtak össze, mint a tövisek, pusztulás várt rájuk, akár a kiszáradt tarlóra (Ná 1:10). Időnként olyan embereket, sőt uralkodókat neveztek tövisnek, akik gonoszul viselkedtek, és akikre ítélet várt (2Ki 14:9, 10; Ézs 9:18, 19; 10:17–19). Jehova szolgájának a gonosz ellenfeleit úgy festi le a Biblia, mint akik kihunynak, akár a tövistűz (Zs 118:10, 12). Jézus Krisztus a tövist is belefoglalta abba a szemléltetésébe, amely azt az igazságot tartalmazta, hogy az embereket a gyümölcseikről lehet felismerni (Mt 7:16).

A tövis szóval olyan emberekre és dolgokra is utaltak, akik vagy amelyek fájdalmat és bosszúságot okoztak (4Mó 33:55; Pl 22:5; Ez 28:24). Lehetséges, hogy a Pál ’testébe adatott tövis’ (2Ko 12:7) valamilyen szembetegség vagy más betegség volt (lásd: Cs 23:1–5; Ga 4:15; 6:11), de az is lehet, hogy a hamis apostolok és más zavarkeltők jelentették ezt a tövist, akik nem fogadták el Pál apostolságát és munkásságát. (Lásd: 2Ko 11:5, 6, 12–15; Ga 1:6–9; 5:12; 6:17.) Jehova a prófétája, Jeremiás által Júda férfiainak és Jeruzsálem lakosainak a szívét olyan földhöz hasonlította, amelyet tövis borít, vagyis igazságtalanság, jogtalanság és az igazságosság hiánya jellemez (Jr 4:1–4; vö.: Hó 10:12, 13). Az, hogy a tövisek helyett fák nőnek majd, találóan szemlélteti az Isten kegyéből fakadó helyreállítást (Ézs 55:13; lásd: BOKOR; GYOM; LÓTUSZFA; TÜSKEBOKOR; TÜSKÉS BOKOR).