(héb.: ʼá·tádhʹ):

A Brown, Driver és Briggs által készített A Hebrew and English Lexicon of the Old Testament (1980, 31. o.) szerint a héber szó a tüskebokorra vagy a bengére (Rhamnus) utal. A palesztin benge (Rhamnus palaestina) egy ágas-bogas bokor, amely úgy 1-2 m magasra nő, és az ágain kemény, hegyes tövisek vannak. Igaz, Palesztina  alacsonyabb, melegebb területein több van belőle, de megtalálható hegyvidékeken is, például Jeruzsálem környékén. Walter Baumgartner úgy véli, hogy az ʼá·tádhʹ szó egy fajta ördögcérnát, például az európai ördögcérnát (Lycium europaeum) jelöli, egy tövises cserjét, amely kb. 1-2 m magasra nő, aprócska, ibolyaszínű virágai vannak, és kicsi, kerek, ehető, piros bogyókat terem (Hebräisches und Aramäisches Lexikon zum Alten Testament. Leiden, 1967, 36. o.; lásd: TÖVIS).

A tüskebokor abban a beszámolóban kap főszerepet, amely szembeállítja az olajfát, a fügefát és a szőlőt az egyszerű tüskebokorral (Bí 9:8–15). Ahogy kiderül a fejezet többi részéből, az értékes növények azokat a derék embereket jelképezik – például Gedeon 70 fiát –, akik nem akartak királyi tisztségre törve az izraelita társaik fölé emelkedni. Ellenben a tüskebokor, amely csak tüzelőnek jó, Abimélek királyi mivoltát jelképezi, aki megölte a fivéreit, apjának, Gedeonnak az összes fiát, egyet kivéve (Bí 9:1–6, 16–20). Jótámnak az a gondolata, hogy a többi jelképes fa menedéket keres a tüskebokor árnyékában, nyilván ironikus, mivel egyértelmű, hogy az alacsony növésű tüskebokor nem tud árnyékot adni a fáknak, főleg nem a Jótám által említett fenséges cédrusnak.

Jótám figyelmeztette az embereket, hogy tűz jöhet ki a tüskebokorból, és ’megemésztheti Libanon cédrusait’, amivel valószínűleg arra utalt, hogy a száraz, levéltelen növény könnyen meggyulladhat a forró nyári hónapokban. A Zsoltárok 58:9 is arról ír, hogy a tüskebokrot tüzelőanyagnak használták.

A héber ʼá·tádhʹ szó az 1Mózes 50:10-ben egy helységnek a neveként szerepel. (Lásd: TÜSKÉS BOKOR.)