Ez a kifejezés egyedül a Jelenések könyvében szerepel, és egyértelműen jelképes értelemben. A Biblia maga magyarázza meg,  hogy mit jelképez: „Ez jelenti a második halált: a tűz tava” (Je 20:14; 21:8).

A Jelenések könyvében a kifejezés szövegkörnyezete még inkább alátámasztja azt, hogy a tűz tava szimbolikus értelmű. A Szentírás feltárja, hogy a halál ebbe a tóba vettetik (Je 19:20; 20:14). A halált természetesen nem lehet szó szerint elégetni. Emellett a Biblia azt írja, hogy az Ördögöt is ebbe a tóba vetik, és mivel ő egy láthatatlan szellemteremtmény, nem lehet benne kárt tenni betű szerinti tűzzel (Je 20:10; vö.: 2Mó 3:2; Bí 13:20).

Mivel a tűz tava nem más, mint ’a második halál’, és mivel a Jelenések 20:14 szerint „a halált és a hádeszt” is ebbe vetik, ezért nyilvánvaló, hogy nem jelképezheti azt a halált, melyet az ember Ádámtól örökölt (Ró 5:12), sem a hádeszt (seolt). Következésképpen a tűz tava bizonyára egy másfajta halált jelképez, olyat, mely visszafordíthatatlan, ugyanis a Szentírás sehol nem beszél arról, hogy ez a ’tó’ kiadná a benne lévőket, ellentétben az Ádámtól örökölt halállal és a hádesszel (seollal) (Je 20:13). Tehát azok, akiknek a neve nincs beírva „az élet könyvébe”, akik megbánást nem tanúsítva szembeszegülnek Isten uralkodásával, a tűz tavába vettetnek, ami örök pusztulást jelent, a második halált (Je 20:15).

Az előbb említett írásszövegek egyértelműen rávilágítanak, hogy a tűz tava jelképes értelmű, ennek ellenére néhányan ezzel a kifejezéssel azt a hitnézetet próbálják alátámasztani, hogy létezik a tüzes gyötrelem helye. A Jelenések 20:10-et hozzák fel érvként, melyben az olvasható, hogy az Ördögöt, a vadállatot és a hamis prófétát „éjjel-nappal kínozni fogják. . . örökkön-örökké” a tűz tavában. Ez azonban nem jelenthet valódi kínzást, olyat, mely során az, akit kínoznak, a tudatánál van. Akiket a tűz tavába vetnek, azoknak a vége ’a második halál’ lesz (Je 20:14). A halál öntudatlan állapot, ezért a halottak nem éreznek fájdalmat, és nem is szenvednek (Pr 9:5).

A Szentírásban a tüzes gyötrelem fogalmát a pusztuláshoz és a halálhoz társítják. Például a Héber Iratok görög fordításában, a Septuagintában a baʹsza·nosz ( jel.: ’gyötrelem, kín’) szó sokszor a halálbüntetésre utal (Ez 3:20; 32:24, 30). Hasonló gondolat olvasható a Jelenések könyvében Nagy Babilonnal kapcsolatban: „A föld királyai. . . sírni fognak, és verni fogják magukat a miatta való bánatukban, amikor égésének füstjére néznek, mialatt kínjától [gör.: ba·sza·ni·szmuʹ] való félelmükben távol állnak” (Je 18:9, 10). Később egy angyal így magyarázza meg, hogy milyen kínról van szó: „Így fogják levetni Babilont, a nagy várost sebes hajítással, és soha többé meg nem találják” (Je 18:21). A tüzes gyötrelem gondolata tehát itt a pusztulással van összefüggésben, és Nagy Babilon esetében ez örök pusztulást jelent. (Vö.: Je 17:16; 18:8, 15–17, 19.)

Ennélfogva azok, akiket ’örökké kínoznak [gör.: ba·sza·niʹzó]’ a tűz tavában, voltaképpen ’a második halálban’ vannak, melyből nincsen feltámadás. Az ezzel a görög szóval rokon ba·sza·ni·sztészʹ szót ’börtönőrnek’ fordítják a Máté 18:34-ben (ÚV, EF, RS, ED; vö.: 30. v.). Tehát azok, akik a tűz tavába vannak vetve, örökre a halál béklyójában raboskodnak, mondhatni, be vannak börtönözve. (Lásd: GYEHENNA; KÍN, KÍNZÁS.)