Ez a kifejezés az Ézsaiás 14:13-ban szerepel, ahol Babilon királyáról az olvasható, hogy ezt mondja szívében: „Isten csillagai fölé emelem trónomat, és leülök a találkozás hegyén, észak legtávolabbi részén.”

Néhány tudós úgy véli, hogy ’a találkozás hegye’ egy távoli é. magaslat volt, és a babilóniaiak az isteneik lakhelyének tekintették. Az Ézsaiás 14:13-ban található prófétai kijelentés azonban nem Babilon királyától származik, inkább a király becsvágyát tükrözi. (Vö.: Ézs 47:10.) Ez az írásszöveg valójában annak a példabeszédnek a része, melyet a hazatelepülő izraeliták mondanak Babilon királya ellen (Ézs 14:1–4). Ezért ésszerű arra következtetni, hogy a Szentírást alapul véve kell ’a találkozás hegyét’ azonosítani, és nem az alapján, hogy Babilon királya milyen pogány vallásos nézeteket vallhatott. Babilon királya bizonyára nem akarta a trónját egy általa imádott isten csillagai fölé emelni. Ezenkívül az Ézsaiás 14:14 félreérthetetlenül feltárja, hogy a Legfelségesebbről van szó, nem pedig valamilyen babilóniai istenről. Tehát ’a találkozás hegye’ bizonyára a Legfelségesebb Istennel van összefüggésben.

Ézsaiás napjaiban mindössze egyetlen olyan hegy volt, a Sion-hegy (ez az elnevezés a Mórija hegyen fekvő templomra is vonatkozott), ahol Isten jelképesen találkozott a népével. (Vö.: Ézs 8:18; 18:7; 24:23; Jóe 3:17.) ’A találkozás hegye’ helyénvaló megnevezés, hiszen az ott található szentélyhez kellett mennie évente háromszor minden felnőtt izraelita férfinak, hogy megjelenjen Jehova előtt (2Mó 23:17). Emellett a Zsoltárok 48:1, 2 szintén alátámasztja, hogy a Sion-hegyről van szó, mert e versek szerint ez a hegy É-on feküdt, ez pedig összhangban van azzal, hogy ’a találkozás hegye’ „észak legtávolabbi részén” volt.