Az aratók által szándékosan vagy véletlenül a szántóföldön hagyott terményből valamennyinek az összegyűjtése. Isten a népének adott törvényében konkrétan megparancsolta, hogy az izraeliták ne arassák le teljesen a szántóföldjük szélét, ne menjenek fel az olajfa ágai közé, miután leverték a fáról a termést, és ne szedjék össze a szőlőjükben, ami megmaradt. Még ha figyelmetlenségből maradt is egy gabonakéve a szántóföldön, akkor sem lehetett visszamenni érte. Isten a szegényeknek, a nehéz sorúaknak, a jövevényeknek, az apátlan fiúknak és az özvegyeknek adta meg a tallózáshoz való jogot (3Mó 19:9, 10; 5Mó 24:19–21).

A Ruth könyve beszámol egy kiemelkedő példáról, mely megmutatja, hogyan alkalmazták Isten törvényének ezt a szeretetteljes elrendezését. Noha Ruthnak joga volt a tallózáshoz, mégis engedélyt kért rá az aratás vezetőjétől, és ez lehetett az általános eljárás a tallózók között. Kedvesen bántak Ruthtal, sőt Boáz arra utasította az aratókat, hogy húzogassanak ki a kévékből néhány kalászt, hogy Ruth hadd szedegesse össze, vagyis hadd tallózzon. Ez ugyan megkönnyítette a munkáját, de mégis kellett erőfeszítést tennie. Továbbra is Boáz aratói mögött maradt reggeltől estig, és buzgón tallózott, csak egy kicsit ült le a házban, és az evésre is csak egy kevés időt szakított (Ru 2:5–7, 14–17).

Nyilvánvaló, hogy miközben ez a nagyszerű elrendezés – mely a föld szegényeire vonatkozott – nagylelkűségre és önzetlenségre ösztönzött, és arra, hogy Jehova áldásában bízzanak, nem pártolta a lustaságot. Ez egyértelművé teszi Dávid kijelentését: „nem láttam az igazságost teljesen elhagyatva, sem utódját kenyeret kéregetni” (Zs 37:25). Még a szegények sem éheztek, ha éltek ezzel a Törvény adta lehetőséggel, és keményen dolgoztak, és sem nekik, sem a gyermekeiknek nem kellett kenyérkéregetővé válniuk.

Jelképes értelem: Az efraimiták számon kérték Gedeontól, hogy miért nem hívta őket, amikor harcba szállt Midián ellen. Ekkor Gedeon így szólt: „Hát nem jobb, amit Efraim böngészett, mint amit Abiézer [a háznép, melyhez Gedeon tartozott] szüretelt?” Úgy magyarázta a szemléltetését, hogy rámutatott arra, hogy amit Efraim véghezvitt (noha az a harc kezdeti szakasza után volt) – vagyis hogy elfogta Midián fejedelmeit, Orebet és Zéebet –, az sokkal nagyobb cselekedet volt, mint amit maga Gedeon tett (Bí 8:1–3; 6:11). Amikor a Szentírás a háború lényegi része után megmaradtak levágásáról beszél, szintén a tallózásszerű összeszedésre utal (Bí 20:44, 45). Azok, akik megmaradnak Jehova ítélet-végrehajtása után, olyanok, mint a böngésznivaló „a szőlőszüret végén”. Mikeás úgy beszél Isten örökségének maradékáról, akik az erkölcsileg romlott emberek között éltek, hogy olyanok, mint a böngésznivaló „a szőlőszüretkor” (Ézs 24:13; Mi 7:1–8, 18; vö.: Jr 6:9; 49:9, 10).