Egy birodalom közigazgatási egysége, amely a központi hatalom fennhatósága  alatt áll (Esz 1:16; 2:3, 18). A Héber Iratok Izraellel, Babilonnal és a Perzsa Birodalommal kapcsolatban említi a „tartomány” szót (1Ki 20:14–19; Esz 1:1–3; Dá 3:1, 3, 30). A „tartomány”-nak fordított héber és arámi szó (medhí·náʹ) a dín alapigéből származik, amelynek a jelentése: ’ítél’.

Dániel prófétát az egész Babilon tartomány uralkodójává tették, és ez alighanem a legjelentősebb tartomány volt, amelyhez Babilon városa is tartozott (Dá 2:48). Három héber társát, Sidrákot, Misákot és Abednegót is adminisztratív feladatok ellátásával bízták meg ugyanebben a tartományban (Dá 2:49; 3:12). A jelek szerint Elám ugyancsak egy babilóniai tartomány volt (Dá 8:2). A hazatelepült zsidó száműzötteket „a tartomány fiai” elnevezéssel illették, vélhetően amiatt, hogy korábban Babilon tartományban éltek (Ezs 2:1; Ne 7:6). De az is lehet, hogy azért kapták ezt az elnevezést, mert a Perzsa Birodalom Júda nevű tartományának a lakosai voltak (Ne 1:3).

Ahasvérus (I. Xerxész) uralkodásának az idejére – hacsak nem már azt megelőzően is – a Perzsa Birodalom 127 tartományból állt, és a zsidók szétszórtan éltek ebben a hatalmas birodalomban, mely Indiától Etiópiáig terjedt (Esz 1:1; 3:8; 4:3; 8:17; 9:2, 30). Júda földje, amelynek saját kormányzója és alacsonyabb rangú, közigazgatásért felelős főemberei voltak, egyike volt ennek a 127 tartománynak (Ne 1:3; 11:3). Ám úgy tűnik, hogy Júda egy nagyobb közigazgatási egységnek is a része volt, amelyet egy magasabb rangú kormánytisztviselő igazgatott. A nagyobb horderejű esetekben alighanem ez a tisztviselő továbbította a fennhatósága alá tartozó tartományokkal kapcsolatos panaszokat a királynak, majd megvárta a királyi felhatalmazást, hogy aszerint járjon el. Emellett az alacsonyabb rangú tisztviselők kérelmezhették, hogy nézzenek utána egy adott tartomány tevékenységeinek (Ezs 4:8–23; 5:3–17). Királyi felhatalmazással a tartományok kaphattak pénzt a királyi kincstárból. A királyi rendeleteket futárok vitték szét a birodalom egészében (Ezs 6:6–12; Esz 1:22; 3:12–15; 8:10–14). Így a tartományok minden lakosa értesült a központi hatalom által hozott törvényekről és rendeletekről. (Vö.: Esz 4:11.)

Az ókori nemzetek tartományi rendszerei sokszor megnehezítették a leigázott népek sorsát. Ezt a tényt a Prédikátor könyvének (5:8) bölcs írója is elismerte.

A „tartomány”-nak fordított görög e·par·kheiʹa szó egy római tisztviselő által kormányzott területet, más néven provinciát jelöl. Amikor Róma a hódításai során az Itáliai-félsziget határain túl kezdett terjeszkedni, az elfoglalt területeket – amelyek egy-egy helytartó, azaz kormányzó fennhatósága alá kerültek – tartományoknak nevezték.

I. e. 27-ben az első római császár, Augustus a már meglévő 22 tartományt két csoportba sorolta. A tíz békésebb tartomány, melyek nem igényelték a római légiók állandó jelenlétét, szenátori tartomány lett. Az ilyen tartományok legfőbb római helytartója a prokonzul volt (Cs 18:12; lásd: PROKONZUL). A többi tartományt császári tartománynak nevezték, mivel azok közvetlenül a császár fennhatósága alatt álltak, az élükön egy-egy kormányzóval, illetve a nagyobb tartományok esetében egy-egy legátusnak nevezett katonai parancsnokkal. A császári tartományok többnyire a határ közelében feküdtek, és vagy emiatt, vagy más okok miatt légiókat kellett ott állomásoztatni. Így a császár szigorú ellenőrzés alatt tartotta ezeket a tartományokat, és egyúttal a hadsereget is. A meghódított területeken az i. e. 27 után létrehozott új tartományok császári tartományok lettek. A tartományt további kisebb közigazgatási egységekre, körzetekre oszthatták.

Egy tartomány státusza változhatott, lehetett egyszer szenátori, máskor császári. (Lásd: CIPRUS I.) Ehhez hasonlóan olykor a tartományok határai is változtak. Így előfordulhatott, hogy egy város vagy egy terület, amely egy adott tartományhoz tartozott, később egy szomszédos vagy akár egy új tartományhoz került. Példák végett lásd: CILICIA; KAPPADÓCIA; PAMFÍLIA; PIZIDIA.

Nagy Heródes fiának, Arkelausznak (Mt 2:22) a száműzetését követően Júdea római kormányzók uralma alá került. A tartomány kormányzója bizonyos mértékig egy nagyobb tartomány, Szíria legátusának tartozott számadással.

Amikor Pált átadták Félixnek Cezáreában, a kormányzó „megkérdezte [Pált], melyik tartományból való, és megtudta, hogy Ciliciából” (Cs 23:34). Tárzusz, Pál szülővárosa a Cilicia nevű római tartományban volt (Cs 22:3).

A császári tartomány kormányzóját a császár nevezte ki, méghozzá egy meg nem határozott időre, a szenátori tartomány prokonzulja viszont csak egy évre kapta a megbízatását. Félixet Fesztusz követte a kormányzói székben Júdea császári tartományában (Cs 25:1).