Családi istenek vagy bálványok (1Mó 31:30, 34). Bár az eredeti nyelvben többes számú szó a „terafim”, de utalhat egyetlen bálványra is. Voltak ember formájú és ember nagyságú terafimbálványok (1Sá 19:13, 16), de voltak sokkal kisebbek is, melyek elfértek egy női nyeregkosárban (1Mó 31:34). A terafimmal olykor előjelek után kutattak (Ez 21:21; Za 10:2).

A Mezopotámiában és a környékén talált régészeti leletekből az derül ki, hogy az kapta a családi örökséget, akinél a terafimképmások voltak. Egy Nuzuban talált tábla szerint bizonyos esetekben egy férfi igényt tarthatott a bíróságon az elhunyt apósa ingatlanára, ha a családi istenek nála voltak (ANET. 219–220. o. és az 51. lábj.). Talán emiatt tartotta jogosnak Ráhel, hogy elviszi a terafimot, és arra gondolhatott, hogy az apja úgyis álnokul bánt a férjével, Jákobbal. (Vö.: 1Mó 31:14–16.) A terafim birtoklásával járó jogok azt is megmagyarázzák, hogy Lábán miért akarta annyira visszaszerezni azokat. Maga mellé vette testvéreit, és képes volt hétnapi járóföldön át üldözni Jákobot (1Mó 31:19–30). Persze Jákob semmit sem tudott arról, hogy mit tett Ráhel (1Mó 31:32), és arra sincs semmi utalás, hogy valaha is felhasználta volna a terafimot arra, hogy elvegye Lábán fiainak örökségét. Jákobnak semmi köze sem volt a bálványokhoz. Akkor szabadulhatott meg a terafimbálványoktól – ha nem előbb –, amikor a többi idegen istennel együtt, melyet a háznépe odaadott neki, elrejtette azokat a nagy fa alatt, mely Sikem közelében volt (1Mó 35:1–4).

Izraelben a bírák és a királyok idejében is bálványként tisztelték a terafimot (Bí 17:5; 18:14, 17, 20; Hó 3:4). Az viszont nem valószínű, hogy Izraelben a terafimnak lett volna valamilyen szerepe az örökségek odaítélésében, hiszen Isten egyértelműen megtiltotta az izraelitáknak, hogy képmásokat készítsenek (2Mó 20:4). Sámuel próféta együtt említi a terafimot a rejtelmes erőkkel, és mindkettőt összekapcsolja az elbizakodott törtetéssel (1Sá 15:23). A terafim is azok között a bálványimádati tárgyak között volt, melyeket a hűséges Jósiás király eltakarított Júdából és Jeruzsálemből (2Ki 23:24). Az, hogy Mikálnak, Dávid feleségének volt terafimja, arra enged következtetni, hogy nem volt teljes a szíve Jehova iránt. Dávid vagy nem tudott a terafimról, vagy azért tűrte meg, hogy Mikálnak terafimja legyen, mert Saul király lánya volt (1Sá 19:12, 13).