Egy építmény (v. annak egy része), amelynek általában nagyobb a magassága, mint a szélessége, és kiemelkedik a környezetéből. A toronyépítés története nem sokkal az özönvíz utáni időkre nyúlik vissza, amikor is azok, akik Sineár síkságán voltak, kijelentették: „Gyertek! Építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek a teteje az egeket éri” (1Mó 11:2–4). Úgy vélik, hogy ez a torony olyan stílusban épült, mint a földnek azon a részén felszínre került, vallásos célra épített, gúla alakú zikkurratuk. (Lásd: BÁBEL; RÉGÉSZET: Babilónia.)

A szőlőskertekbe egyszerű tornyokat építettek, ahonnan a csőszök – akik a szőlőre vigyáztak, nehogy tolvajok vagy állatok garázdálkodjanak a kertben – jól beláthatták a terepet (Ézs 5:1, 2; Mt 21:33; Mk 12:1).

Védelmi céllal a városfal részeként is építettek tornyokat, a sarkokon és a kapuk mellett rendszerint szembetűnőbbeket (2Kr 26:9; 32:5; Ez 26:4, 9; So 1:16; 3:6). Némely esetben a határok mentén láncot alkotó tornyokban előőrsök tartózkodtak, vagy a félreeső területeken menedékül szolgáltak a pásztoroknak és másoknak (2Kr 26:10; 27:4; lásd: ERŐDÍTMÉNYEK; ŐRTORONY).

Sok esetben előfordult, hogy egy városon belüli torony a fellegvár szerepét töltötte be. Ilyen építmény volt például Sikem, Tébec és Pénuel tornya (Bí 8:9, 17; 9:46–54). Jerikóban, Bét-Sánban, Lákisban, Megiddóban, Micpában és Szamáriában is megtalálták a város tornyának romjait.

A héber migh·dálʹ kifejezés, melynek jelentése ’torony’ (Ez 29:10; 30:6), benne van néhány helység nevében, például: Migdal-Gád ( jel.: ’a jó szerencse tornya’) és Migdal-El ( jel.: ’Isten tornya’) (Jzs 15:37; 19:38).

Amikor a támadó seregek megerősített városok ellen vonultak fel, olykor ’ostromtornyokat’ építettek. Ezek megemelt lőállásokként szolgáltak az íjászok vagy a kőhajítók számára. Néhány ostromtoronyban faltörő kosok is voltak,  és ezek a tornyok védelmet nyújtottak a szerkezet működtetőinek (Ézs 23:13).

Jeruzsálem tornyai: Sütőkemencék tornya: Ez a torony a város ény. oldalán, a Szeglet kapunál vagy annak közelében helyezkedett el (Ne 3:11; 12:38). Nem tudni biztosan, miért kapta ezt a nevet, de nagyon valószínű, hogy a környékén pékek dolgoztak. Lehet, hogy egyike volt azoknak a tornyoknak, amelyeket Uzziás épített, aki i. e. 829 és 778 között uralkodott Jeruzsálemben (2Kr 26:9). A város é. falában két másik fontos torony volt: Hanánel tornya: Ezt Nehémiás napjaiban állították helyre és szentelték fel (Ne 3:1; 12:39; Jr 31:38; Za 14:10). Mea torony: Ez a Hanánel tornyától nem messze, attól K-re, a Juh kapu közelében helyezkedett el. Nem tudni, miért kapta a Mea ( jel.: ’száz’) nevet (Ne 3:1; 12:39).

A k. falban, a templom területétől D-re volt egy torony, amelyre úgy utaltak, hogy „a kiemelkedő torony”. Ettől még délebbre, valahol Dávid palotájának közelében állt egy másik torony, amelyet az Őrség udvaránál lévő Király házával hoztak összefüggésbe (Ne 3:25–27). Egyesek szerint az Énekek éneke erről a toronyról beszél: ’Dávid tornya, mely kősorokból épült; ezer pajzs függ rajta, a vitézek kerek pajzsa mindahány’ (Én 4:4). Ez nem tévesztendő össze a később épült úgynevezett Dávid-toronnyal, amelynek része a Phasael-torony. A Phasael-torony egyike volt annak a három toronynak, amelyet Nagy Heródes az új palotája védelmére emelt. Ezt a palotát a város ny. oldalán, az ókori Szeglet kapu közelében építette.

Torony Siloámban: Ez valószínűleg a Siloám tavának környékén, Jeruzsálem dk. részén állt. Jézus beszélt arról, hogy ez a torony összedőlt, 18 ember halálát okozva. Ez az esemény még biztosan élénken élt a hallgatósága emlékezetében (Lk 13:4; lásd még: ANTONIA-ERŐD).

Jelképes értelem: Akik hittel tekintenek Jehovára, és engedelmeskednek neki, nagy biztonságban vannak, miként Dávid énekelte: „te [Jehova] vagy számomra a menedék, erős torony az ellenség színe előtt” (Zs 61:3). Akik felismerik, hogy mit takar ez a név, és bíznak benne, valamint hűséggel képviselik ezt a nevet, azoknak nincs okuk a félelemre, hiszen „erős torony Jehova neve. Oda fut az igaz, és védelmet talál” (Pl 18:10; vö.: 1Sá 17:45–47).