A héber kisz·széʼʹ szó alapvető jelentése: ’szék’ (1Sá 4:13; 2Ki 4:10), illetve különleges ülőalkalmatosság, például ’trón’ (1Ki 22:10). Nem csak az uralkodók székét jelölik ezzel a héber szóval (1Ki 2:19; Esz 3:1; Ez 26:16), és nem is csak olyan székekre utalnak vele, amelyek magas támlájúak, illetve karfásak. Például Éli Siló kapujában hátrafelé esett le a kisz·széʼʹ-ről, amely ezek szerint támla nélküli szék volt (1Sá 4:13, 18). A görög throʹnosz szó általában egy magasabb széket jelöl, amelynek van támlája, karfája, és lábzsámoly is tartozik hozzá.

Az Ézsaiás 14:9 tudatja, hogy az uralkodóknak a világon mindenütt volt trónjuk. A Biblia külön említést tesz Egyiptom (1Mó 41:40; 2Mó 11:5; 12:29), Asszíria (Jón 3:6), Babilon (Ézs 14:4, 13; Dá 5:20), Perzsia (Esz 1:2; 5:1) és Moáb (Bí 3:17, 20) trónjáról. A régészek úgy vélik, hogy találtak olyan trónokat, amelyeken ezeknek a hatalmaknak az uralkodói vagy társai ültek, ezalól csak Moáb kivétel. Megiddónál találtak egy elefántcsont faragványt, amelyről úgy vélik, hogy egy kánaánita trónt és lábzsámolyt ábrázol. Az  ilyen trónoknak, amelyeket nem az izraeliták készítettek, általában volt támlájuk és karfájuk, és gazdagon faragták, díszítették őket. Az egyik fennmaradt egyiptomi trón fából készült, arannyal vonták be, egy asszír trón pedig kovácsoltvasból készült, és elefántcsont faragványokkal díszítették. Úgy tűnik, a trónokat rendszerint emelvényre helyezték, és többnyire lábzsámoly is volt hozzájuk.

A Biblia egyetlen olyan trónról ír részletesen, amelyen izraelita uralkodó ült, és ez Salamoné volt (1Ki 10:18–20; 2Kr 9:17–19). A trónja alighanem ’a tróncsarnokban’ volt elhelyezve, az egyik épületben, amely Jeruzsálemben a Mórija hegyén állt (1Ki 7:7). Ez egy nagy elefántcsont trón volt, amelyet finomított arannyal vontak be, és kartámaszai voltak. A trón mögött kerek mennyezet volt. Bár e királyi szék alapanyaga lehetett volna akár elefántcsont is, abból, hogy többnyire milyen technikát alkalmaztak a templom építésénél, arra lehet következtetni, hogy a trón fából készült, finomított arannyal volt bevonva, és elefántcsont berakás díszítette gazdagon. Egy ilyen trón olyannak tűnhetett, mintha kizárólag elefántcsontból és aranyból készült volna. A beszámoló leírja, hogy hat lépcső vezetett a trónhoz, majd így folytatja: „a kartámaszok mellett két oroszlán állt. Tizenkét oroszlán állt a hat lépcsőn is kétfelől” (2Kr 9:17–19). Találó volt, hogy oroszlánokat helyeztek oda, ugyanis azok uralkodói hatalmat szemléltetnek (1Mó 49:9, 10; Je 5:5). Úgy tűnik, a 12 oroszlán Izrael 12 törzsét jelképezi, és valószínűleg azt szemlélteti, hogy ezek a törzsek alávetik magukat annak az uralkodónak, aki ezen a trónon ül, és támogatják őt. Valamilyen módon egy arany lábzsámoly volt ehhez a trónhoz erősítve. A leírások alapján ez az elefántcsontból és aranyból készült trón – amely emelvényen állt, mennyezetes volt, és amely előtt tekintélyt parancsoló oroszlánok sorakoztak – felülmúl minden olyan trónt, amely abból az időből való, legyen szó akár olyanról, amelyet a régészek tártak fel, akár olyanról, amely valamilyen emlékművön látható, vagy amelyről valamilyen felirat tesz említést. Az igazságot tükrözi, amit a Krónikák könyvének írója mondott: „Nem készítettek ilyet egyetlen másik királyságban sem” (2Kr 9:19).

Jelképes értelem: A „trón” a következőket jelképezi: az uralkodói hatalom székét (1Ki 2:12; 16:11) vagy magát a királyi uralmat és az uralkodáshoz való jogot (1Mó 41:40; 1Kr 17:14; Zs 89:44); egy uralkodó kormányt vagy egy királyi közigazgatást (2Sá 14:9); egy terület feletti szuverén hatalmat (2Sá 3:10); egy tiszteletteljes pozíciót (1Sá 2:7, 8; 2Ki 25:28).

Mi ’Jehova trónja’?

Jehovának nincs szüksége szó szerinti trónra vagy székre, hisz „az egeknek egei” sem tudják őt befogadni (1Ki 8:27). Viszont trónnal jelképezi a királyi hatalmát és az uralkodáshoz való jogát. Isten szolgái közül némelyek abban a kiváltságban részesültek, hogy látomást kaphattak a trónjáról (1Ki 22:19; Ézs 6:1; Ez 1:26–28; Dá 7:9; Je 4:1–3). A Zsoltárok könyve azt írja Jehova trónjáról, a fenségéről vagy hatalmáról, legfőbb bírói pozíciójáról, hogy „ősidők óta” igazságosságon és jogosságon alapul (Zs 89:14; 93:2; 97:2).

Jehova azáltal, ahogyan Izrael fiaival bánt, sajátságos, különleges módon kiterjesztette a trónját a földre. Aki Izraelben uralkodott, annak olyan királynak kellett lennie, ’akit Jehova Isten választott’, és aki Jehova nevében, Jehova népén és Jehova törvényeivel összhangban uralkodott, ezért a trónja csakugyan ’Jehova trónja’ volt (5Mó 17:14–18; 1Kr 29:23).

Jehova amellett, hogy király volt – Júda királyi vonala képviselte őt –, más értelemben is trónon ült Izraelben. Jeremiás ezt így fogalmazta meg: „A dicsőséges trón ott van a magasságban kezdettől fogva, szentélyünk helye az” (Jr 17:12). A Szentírás úgy beszél Jehováról, mint aki „a kerubokon ül”, akiknek a szobra a szentélyben található szövetségládának az engesztelési fedelén volt (2Mó 25:22; 1Sá 4:4). Isten jelenlétét egy felhő szimbolizálta, amely állítólag természetfeletti fényt bocsátott ki. Ezt a fényt a zsidó írók később sekhí·náʹ-nak nevezték (3Mó 16:2). Bár Jeremiás megjövendölte, hogy a szövetségláda már nem lesz meg akkor, amikor Izrael visszatér Babilonból, ez nem jelentette azt, hogy Jehova már nem akart tovább trónján ülni imádatának a központjában. Jehova ezt mondta: „Abban az időben Jehova trónjának nevezik majd Jeruzsálemet” (Jr 3:16, 17). Ezékiel helyreállítási próféciái összhangban vannak ezzel, ugyanis a próféta a Jehova templomáról szóló látomásában, amelyben nem lehetett látni a szövetségládát, a következő kijelentést hallotta: „Embernek fia! Ez [a templom] az én trónom helye” (Ez 43:7).

Jehova szövetséget kötött arra, hogy Dávid magvának a trónja „fennmarad időtlen időkig” (1Kr 17:11–14). Gábriel angyal ennek az ígéretnek a beteljesedését jelentette be, amikor így szólt Máriához: „Jehova Isten neki [Jézusnak] adja atyjának, Dávidnak a trónját, és királyként fog uralkodni Jákob házán örökké, és királyságának nem lesz vége” (Lk 1:32, 33). Jézus nemcsak a földi uralmat örökli, hanem azt a trónt, vagyis uralkodói hatalmat is, amelyet Jehova  megoszt vele, és amely az egész világra kiterjed (Je 3:21; Ézs 66:1). Jézus pedig azt ígérte, hogy megosztja a királyi hatalmát jelképező trónját mindazokkal, akik – a hűséges apostolaihoz hasonlóan – az Atyjával kötött új szövetség tagjai, és legyőzik a világot, ahogy Jézus is tette. Vagyis Jézussal együtt trónokon ülhetnek (Mt 19:28; Lk 22:20, 28–30; Je 3:21).

Jehova megjövendölte Zakariás által, hogy a férfi, akinek a neve „Sarj”, és aki megépíti Jehova templomát a jövőben, „pap lesz az ő trónján”. Ezzel a próféciával összhangban Pál a következőket írta Jézusról: „ilyen főpapunk van nekünk [mint Melkisédek, aki király-pap volt], és ő leült a Fenség trónjának jobbjához az egekben” (Za 6:11–13; Héb 8:1). János látta, hogy nemcsak Krisztus Jézus, hanem az egész szellemi háznak, Isten szentélyének, azaz a hűséges keresztény gyülekezetnek a tagjai is trónokon ülnek király-papokként, hogy ezer évig uralkodjanak (Je 20:4, 6; 1Pt 2:5).

Pál a Héberek 1:8-ban a Zsoltárok 45:6 jövendölését idézve Jézus trónjáról, azaz tisztségéről, illetve szuverén hatalmáról azt írta, hogy Jehovától származik: „Az Isten a trónod örökkön-örökké”. Az Ördög is ad hatalmat a szervezeteinek, hogy uralkodjanak. A Jelenések 13:1, 2 ezt emeli ki arról ’a vadállatról, amely a tengerből jön fel’: „a vadállat a sárkánytól kapta erejét és trónját, s nagy hatalmat is kapott.” Amikor Sátán hasonló hatalmat kínált fel Jézus Krisztusnak, elmondta, mi az ára: „Ha azért imádatot mutatsz be előttem, mind a tiéd lesz” (Lk 4:5–7). Ebből következik, hogy „a vadállat” is nyilván azzal a feltétellel kapott trónt, illetve hatalmat, hogy Sátánt szolgálja.

Pál, amikor Jézusról mint Isten mestermunkásáról beszél, megemlíti, hogy Krisztus által „trónok” teremtettek. A „trónok” kifejezés itt alighanem az Isten közigazgatási rendszerén belüli, hatalmi pozíciókat jelöli, legyen szó akár láthatókról, akár láthatatlanokról (Kol 1:16).