(a ’rögös’ [valószínűleg: ’rögös terület’] jelentésű gör. alapszóból):

Térség, melyet Itureával együtt Fülöp, a római területi uralkodó kormányzott Keresztelő János és Jézus szolgálata idején (Lk 3:1). Trakónitisz é. határa Damaszkusztól mintegy 40 km-re DK-re volt, Básán ék. részén. A méretét tekintve ez a körte alakú vidék kb. 900 km²-t ölelt fel.

Többnyire külszíni lávalerakódások és azok mély repedései és üregei tarkítják a térség középső részét, így a szőlőn kívül bármi más művelésére kevés alkalmas földterület marad. Trakónitisz vad, barátságtalan, zord vidék. Mai arab neve el-Ledzsa ( jel.: ’a menedék’), ugyanis megfelelő rejtekhely az igazságszolgáltatás elől menekülőknek.

Ókori városainak a romjaiból ítélve Trakónitiszt egykor jóval sűrűbben lakták, mint napjainkban. A városok építményeiből hiányzik a faanyag, ami azt mutatja, hogy már valószínűleg az ókorban is fahiány volt a térségben, akárcsak ma. Az elegendő eső és a források lehetővé teszik a juh- és kecsketenyésztést.

A Biblia mindössze egyszer említi Trakónitiszt, jóllehet Sztrabón és Josephus írásai sokszor utalnak erre a vidékre. Az ilyen világi forrásművek feltárják, hogy Augustus római császár Trakónitiszt is belevette abba a területbe, melynek kormányzásával Nagy Heródes királyt bízta meg. Heródes halálakor a fia, Fülöp kapta meg a vidéket, amely tetrarchiájának a része lett, és amely felett egészen a haláláig uralkodott.