Kis-Ázsia ény. részének legjelentősebb kikötővárosa; innen indult Pál, amikor először látogatott Makedóniába, és időnként ide tért vissza. Hozzávetőlegesen 30 km-re D-re volt Hellészpontosztól (a Dardanelláktól), és kb. 25 km-re D-re az ókori Trója hagyományos helyétől. A „Troász”-nak fordított görög szót a Tróját körülvevő Míziában lévő térségre is használják.

Troász városát először Antigonosz, Nagy Sándor egyik hadvezére építette meg az i. e. negyedik század második felében. Majd i. e. 133-ban római uralom alá került, ezután pedig Mízia területe az Ázsia nevű római provincia részévé lett. Julius Caesar egy ideig fontolgatta, hogy a római kormányzat székhelyét áthelyezze-e Troászba. Augustus császár még inkább kegyébe fogadta a várost, mivel coloniává tette, Ázsia provincia kormányzásától független várossá, lakosait pedig mentesítette mind a föld-, mind a fejadó alól.

Pál a második útja során – valószínűleg i. sz. 50 tavaszán –, és azt követően, hogy átutazott Frígián és Galácián, társaival Troászba érkezett, mert „Jézus szelleme nem engedte nekik”, hogy Bitíniába menjenek (Cs 16:6–8). Itt, Troászban aztán Pálnak szokatlan látomása volt, melyben egy férfi így szólt hozzá: „Jöjj át Makedóniába, és segíts nekünk!” Hamar erre a következtetésre jutottak: „Isten odahívott minket, hogy hirdessük nekik a jó hírt.” Annak, hogy ebben a szövegrészben a „minket” szó fordul elő (és a következő versek is többes szám első személyben vannak megfogalmazva), azt kell jelentenie, hogy itt, Troászban Lukács előbb csatlakozott Pál kíséretéhez, majd velük együtt tette meg az utat az Égei-tengeren át Neápoliszba (Cs 16:9–12).

Pál a harmadik útja során Efézust elhagyva megállt Troászban, és prédikálta a Krisztusról szóló jó hírt, mert ahogy mondja: „ajtó nyílt előttem az Úrban”. Ám egy idő után – melynek hosszúsága nem tárul fel – az apostol aggódni kezdett Titusz miatt, hogy még nem érkezett meg, ezért Makedóniába indult, remélve, hogy ott találja majd (Cs 20:1; 2Ko 2:12, 13).

Pál nyilvánvalóan Görögországban töltötte azt a telet, és csak utána tért vissza Troászba i. sz. 56 tavaszán (Cs 20:2–6). Ezúttal hét napig maradt, amit a szolgálattal és a Troászban élő keresztény testvérek szellemi építésével töltött. Az indulása előtti estén Pál együtt volt velük, és „éjfélig meghosszabbította a beszédét”. A jelenlévők között egy fiatalember – név szerint Eutikusz, aki a második emeleten az ablakban ült – elaludt, kiesett az ablakból, és meghalt. Az apostol csodát téve feltámasztotta a fiút, és még virradatig beszélgetett a csoporttal (Cs 20:6–12).

Valószínű, hogy Pál egy újabb alkalommal is járt Troászban, miután i. sz. 61-ben kiszabadult római házi őrizetéből. Második római bebörtönzése alatt, i. sz. 65 körül levelet írt Timóteusznak, melyben kérte őt, hogy vigye el neki a köpenyét és bizonyos tekercseket, főleg a pergameneket, amelyeket Karpusznál hagyott Troászban. Igencsak kicsi a valószínűsége annak, hogy mintegy kilenc évvel később hangzott volna el a kérés, ami abban az esetben lett volna így, ha Pál a harmadik útján, i. sz. 56 táján járt volna utoljára Karpusz otthonában (2Ti 4:13).