1. Az ujjak a kéz és a kar részét alkotják. Jelentős szerepet játszanak a munkavégzésben, főként a finomabb munkafolyamatok végrehajtásában. A Biblia olykor a „kéz” szinonimájaként használja az „ujj” szót, mivel az annak része. Ez a két szó a bálványkészítés leírásakor egymással párhuzamos kijelentésekben fordul elő (Ézs 2:8).

A Szentírás jelképes értelemben úgy beszél Istenről, mint aki különféle tevékenységeket visz véghez az „ujjával”, illetve az ’ujjaival’; ilyen például a tízparancsolat kőtáblákra írása (2Mó 31:18; 5Mó 9:10), csodatételek (2Mó 8:18, 19) és az egek megteremtése (Zs 8:3). A Mózes első könyvében olvasható teremtési beszámolóból látható, hogy Isten „ujja”, amely közreműködött a teremtési munkában, összefüggésben áll a szent szellemével, vagyis tevékeny erejével. Itt az olvasható, hogy Isten tevékeny ereje (rúʹach, ’szellem’) lebegett a vizek felett (1Mó 1:2). A Keresztény Görög Iratok nyújtanak megoldást ennek a szimbolikus szóhasználatnak a pontos megértéséhez. Máté arról számol be, hogy Jézus ’Isten szent szelleme’ által űzte ki a démonokat, Lukács pedig azt írja, hogy ezt „Isten ujja” által vitte véghez (Mt 12:28; Lk 11:20).

A keleti népek között jelentős szerepet kapnak a gesztusok; sokszor az apró mozdulatok is nagy horderejűek. A Biblia szerint a semmirekellő ember „jelez ujjaival” (Pl 6:12, 13). Az izraelitáknak, ha szerették volna elnyerni Isten kegyét, el kellett távolítaniuk a körükből például „az ujjal való mutogatást” (vélhetően megvetést vagy hamis vádaskodást sugallt) az ártalmas beszéddel együtt (Ézs 58:9–11). Az ujjak szembetűnők, emellett lényegesek az ember szándékainak a megvalósításában, ezért kapta utasításként Isten népe azt, hogy jelképesen ’kösse Isten parancsait az ujjaira’ állandó emlékeztetőül, és azért, hogy azok irányítsák minden tevékenységében (Pl 7:2, 3; vö.: Zs 144:1).

Egy alkalommal egy küldöttség arra kérte Roboám királyt, hogy könnyítsen a szolgálat terhén, amelyet Roboám apja, Salamon vetett a népre. Roboám királynak azt tanácsolták fiatal társai, hogy a következőket válaszolja: „A kisujjam is vastagabb lesz apám derekánál.” Ezzel a metaforával érzékeltette, hogy jóval nehezebb terhet tesz rájuk (1Ki 12:4, 10, 11). Az itt ’kisujjnak’ fordított héber szó a ’kis, kicsi, csekély’ jelentésű alapszóból származik.

Jézus Krisztus hasonló szóképpel élt, amikor az írástudók és farizeusok nyers, rátarti felsőbbrendűségét szemléltette. Rávilágított, hogy ezek a vallási vezetők a legcsekélyebb mértékben sem voltak készek segíteni a megterhelt népnek: ’Nehéz terheket kötöztek egybe és raktak az emberek vállára, de ők maguk az ujjukkal sem akarták azokat megmozdítani’ (Mt 23:2–4). Jézus az egyik szemléltetésében beszélt a ’gazdagról’, aki azt kívánta, hogy Lázár tegye meg  neki azt a csekély dolgot, hogy az ’ujja hegyén’ visz neki vizet. Ezzel a kérésével szerette volna Lázárt elmozdítani az Ábrahám melletti kegyelt helyzetéből (Lk 16:22, 24).

Az Izrael ellen harcoló refaiták egyik szülöttének genetikai hibája volt. Ennek a rendkívül termetes embernek hat-hat ujja volt a kezén és a lábán, tehát összesen 24 ujja (2Sá 21:20; 1Kr 20:6; lásd még: HÜVELYKUJJ).

2. A Bibliában említett legkisebb hosszmérték. Egy ujj ¹⁄4 tenyérnek vagy ¹⁄24 könyöknek (1,85 cm) felelt meg. A Jeremiás 52:21-ben a Jákin és Boáz elnevezésű oszlopok rézfalának vastagsága úgy van megadva, hogy négyujjnyi (7,4 cm) (1Ki 7:15, 21).