1. (fény, világosság): A Dávid hadseregében szolgáló egyik vitéznek, Elifálnak az apja (1Kr 11:26, 35). Úgy tűnik, hogy Ur azonos az Ahásbai nevű személlyel (2Sá 23:34).

 2. ’A káldeusok Ur nevű városa’ Mezopotámiában, ahol Ábrám (Ábrahám) testvére, Hárán (és vsz. maga Ábrahám is) született (1Mó 11:28; Cs 7:2, 4). Jehova megjelent Ábrahámnak, és arra utasította, hogy hagyja el Urt. A Biblia – miközben Táréhoz köti a költözést, mert ő volt a családfő – azt írja, hogy Táré fogta a fiát, Ábrahámot, a menyét, Sárát, és az unokáját, Lótot, és elköltözött Urból Háránba (1Mó 11:31; 12:1; Ne 9:7).

Urt rendszerint Tell-el-Mukajjarral azonosítják, amely az Eufrátesz jelenlegi medrétől Ny-ra fekszik, Babilontól mintegy 240 km-re DK-re. Az ott található romok egy kb. 910×730 m-es területet foglalnak el. A helynek – amely egykor a Nanna (v. Szín) holdisten imádatának volt a központja – még ma is egy templomtorony, vagy más néven zikkurratu a legnagyobb látványossága, mely kb. 61 m hosszú, 46 m széles és 21 m magas (KÉP: 2. köt. 322. o.).

Noha az Eufrátesz napjainkban mintegy 16 km-re K-re folyik Urtól, a bizonyítékok azt mutatják, hogy az ókorban az Eufrátesz közvetlenül a város ny. oldalán haladt. Henri Gaubert történész és földrajztudós az Abraham, Loved by God c. könyvében kijelentette: „Ábrám napjaiban a három nagy folyó (a Karun, a Tigris és az Eufrátesz) három külön torkolatban ömlött a Perzsa-öböl vizébe. Itt érdemes leszögezni, hogy Ur városának a helye. . . az Eufrátesz bal [k.] oldalán volt. Ennélfogva Ábrám héber törzsét, amely Ur városállamból származott, abszolút helyénvalóan nevezték a »folyón túli népnek«” (1968, 8. o.).

Sir Leonard Woolley-nak az Ásatások Ur területén c. munkája szintén rámutat, hogy az Eufrátesz Urtól egyértelműen Ny-ra haladt. Ur védelmi rendszeréről beszélve elmondja: „A várost körülvevő falat nyugaton az Eufrátesz, keleten pedig azon csatornák egyike mosta, melyek nem csupán öntözésre, hanem vízi utak gyanánt is szolgáltak; rajtuk futottak be az árukkal gazdagon megrakott tengerentúli hajók” (Budapest, 1935, Franklin, 1. o.). Ezért helyénvaló az a kijelentés, hogy Jehova „a Folyó [vagyis az Eufrátesz] túloldaláról” hozta át Ábrahámot (Jzs 24:3).

Urban a királysírokban az ásatást végző személyek sok arany-, ezüst-, lazurit- és más értékes anyagból készült tárgyat találtak, valamint arra utaló jeleket, hogy a város korai sumer királyai és királynői a férfi és női szolgákból álló kíséretükkel együtt lettek eltemetve.

Az Urban végzett ásatások során felszínre került, hajdani magánházaknak látszó romokból (melyek egyesek szerint az i. e. XX. és XVI. század közötti időszakból valók) az tűnik ki, hogy ezek a házak téglából épültek, de bevakolták és kimeszelték őket, és egy kikövezett udvar körül 13 vagy 14 szoba volt bennük. A helyszínen feltárt agyagtáblák közül némelyiket az ékírás oktatására használták, míg más táblákból az látszik, hogy a diákoknak voltak szorzó- és osztótábláik, és négyzetgyököt és köbgyököt is vontak. Sok tábla üzleti dokumentum.

Az Ur városában folytatott ásatásokból tehát világosan kiderül, hogy Ábrahám figyelemre méltó anyagi áldozatot hozott, amikor elhagyta a várost. Ám a patriarcha hittel „várta a valódi alapokkal bíró várost, amelynek építője és alkotója az Isten” (Héb 11:8–10).