Olyan személy, akinek hatalma van, illetve aki valamit vagy valakit irányít. A héber má·sálʹ ige jelentése: ’uralkodik’; a görög arʹkhón szó jelentése pedig: ’uralkodó, elöljáró’. (Lásd: VÁROSI ELÖLJÁRÓK.)

A legfőbb Uralkodó Jehova Isten, akinek Teremtőként és Életadóként szuverén hatalma van a világegyetemben minden felett, láthatók és láthatatlanok felett egyaránt (Dá 4:17, 25, 35; 1Ti 1:17).

Izraelben a dávidi dinasztia királyai az igazi, láthatatlan Királyuknak, Jehovának a képviselőiként ültek a trónon. Ezért mondták róluk, hogy ők Isten felkentjei, akik ’Jehova trónján’ ülnek (1Kr 29:23). Amikor Jézus Krisztus, ’Dávid Fia’ megjelent a színen (Mt 21:9; Lk 20:41), nem olajjal, hanem szent szellemmel lett felkenve, hogy egy égi trónról uralkodjon (Cs 2:34–36). A világegyetem kormányzatát – Jehova fennhatósága alatt – Jézus és a társai, a Királyság-örökösök alkotják (Je 14:1, 4; 20:4, 6; 22:5).

Sátán, az Ördög, és a démonai is uralkodók. A szentírási beszámoló szerint ő ’e világ uralkodója’, „a levegő hatalmának uralkodója” (Jn 12:31; 14:30; Ef 2:2). Az ő kezében van ennek a világnak az összes kormányzata, ami látható abból, hogy felkínálta azokat Jézus Krisztusnak, cserébe azért, ha Jézus imádatot mutat be neki (Mt 4:8, 9). Sátán adja ezeknek a kormányzatoknak a hatalmat (Je 13:2). Sátán szervezetén belül a démonok is uralkodnak. A bibliai leírás szerint ők „e sötétség világuralkodói”, akiknek a történelem során mindig is hatalmuk volt a világhatalmak felett. Példa erre Perzsiának és Görögországnak a láthatatlan „fejedelme” (Ef 6:12; Dá 10:13, 20). Az ő uralkodójuk természetesen maga az Ördög (Mt 12:24).

Jézus földi szolgálata során Palesztina két uralom alatt is sínylődött, a Római Birodalom és a zsidó elöljárók uralma alatt. Ez utóbbi uralom legfőbb testülete a Nagy Szanhedrin volt. Ez egy 70 vénből álló tanács volt, amelyre a római kormány korlátozott hatalmat ruházott, hogy igazgassa a zsidó társadalom ügyeit. A János 7:26, 48 zsidó elöljárókra utal; Nikodémusz is ilyen elöljáró volt (Jn 3:1). A zsinagógai elöljárókat ugyancsak arʹkhónnak nevezték. (Vö. a Mt 9:18-at a Mk 5:22-vel.) A Törvény kimondta, hogy tisztelni kell az elöljárókat (Cs 23:5). Ám a zsidó elöljárók korrupttá váltak, és a Biblia azt írja róluk, hogy leginkább ők a felelősek Jézus Krisztus haláláért (Lk 23:13, 35; 24:20; Cs 3:17; 13:27, 28).

Az arʹkhón szóval utaltak még a polgári főtisztviselőkre, és általában véve a kormánytisztviselőkre is (Cs 16:19, 20; Ró 13:3). Az „elöljáróknak” (ÚRB), „helytartóknak” (ÚV) fordított héber szeghá·nímʹ szóval azokra a zsidó uralkodókra utaltak, akik a Perzsa Birodalomnak (Ne 2:16; 5:7), valamint Média, Asszíria és Babilon királyainak a fennhatósága alatt uralkodtak (Jr 51:28; Ez 23:12, 23; lásd: MEGBÍZOTT, HELYTARTÓ).

Az, hogy az alattvalók jólétben és boldogságban vagy szegénységben és nyomorúságban élnek-e, függhet az uralkodóktól (Pl 28:15; 29:2). Dávid ekképpen idézi Jehova Isten szavait: „Amikor igazságos, aki az emberek fölött uralkodik, és istenfélelemmel uralkodik, olyan az, mint a reggeli fény, midőn felragyog a nap, mint egy felhőtlen reggel” (2Sá 23:3, 4). Ilyen uralkodó Jézus Krisztus, a Béke Fejedelme (Ézs 9:6, 7).