A bibliai próféciákban az „utolsó napok” és az ehhez hasonló kifejezések, mint például ’a napok befejező része’, olyan időszakot jelölnek, amikor egyes történelmi események elérik a csúcspontjukat (Ez 38:8, 16; Dá 10:14). A próféciákban leírtak meghatározzák, hogy mikor kezdődik el ’a napok befejező része’, vagyis mikor kezdődnek el a megjövendölt események. Azokról, akik ezeknek a próféciáknak a beteljesedésekor élnek, elmondható, hogy az „utolsó napokban” vagy „a napok befejező részében” élnek. A prófécia jellegétől függően ezek az időszakok tarthatnak néhány vagy akár sok éven át is, illetve lehetnek egymástól nagyon távol eső időszakok is.

Jákob próféciája, melyet a halálos ágyán mondott: Jákob ezt mondta a fiainak: „Gyűljetek össze, hogy elmondhassam nektek, mi fog történni veletek a napok befejező részében [„az eljövendő napokban”, AT].” Ezzel arra a jövőbeli időszakra utalt, mely során a szavai elkezdenek beteljesedni (1Mó 49:1). Több mint kétszáz évvel korábban Jehova azt mondta Jákob nagyapjának, Ábrámnak (Ábrahámnak), hogy a leszármazottait 400 évig nyomorgatni fogják (1Mó 15:13). Tehát ebben az esetben az a jövőbeli időszak, amelyre Jákob úgy utalt, hogy ’a napok befejező része’, nem kezdődhetett el, amíg le nem telt a 400 évig tartó nyomorgatás. (Az 1Mózes 49. fejezetével kapcsolatban lásd a Jákob fiairól szóló cikkeket, a fiak neve szerint.) Arra is számítani lehetett, hogy ez a prófécia később a szellemi Izraelen, „Isten Izraelén” is teljesedik (Ga 6:16; Ró 9:6).

Bálám próféciája: Mielőtt az izraeliták beléptek az Ígéret földjére, Bálám próféta ezt mondta Moáb királyának, Báláknak: „Jöjj, hadd adjak tanácsot neked, mit tesz majd ez a nép [Izrael] a te népeddel a napok végén . . . Csillag származik Jákobtól, jogar támad Izraeltől. Szétzúzza majd Moáb halántékát, és a háborús zűrzavar valamennyi fiának koponyáját” (4Mó 24:14–17). Ennek a próféciának az első beteljesedésekor a „csillag” Dávid király volt, aki legyőzte a moábitákat (2Sá 8:2). Tehát ebben az esetben ’a napok vége’ akkor kezdődött, amikor Dávid király lett. Mivel Dávid a Messiás-Királynak, Jézusnak volt az előképe, ez a prófécia arra az időre is vonatkozik, amikor Jézus legyőzi majd az ellenségeit (Ézs 9:7; Zs 2:8, 9).

Ézsaiás és Mikeás próféciája: Az Ézsaiás 2:2-ben és a Mikeás 4:1-ben található „napok befejező részében” kifejezés egy olyan prófécia elején található, mely szerint minden nemzetből való nép özönlik oda, ahol „Jehova házának hegye” áll. A prófécia egyik beteljesedésekor, i. sz. 29 és 70 között, vagyis a zsidó rendszer napjainak befejező részében, Jehova imádata magasabbra emeltetett a pogány nemzetek hamis isteneinél. A Király, Jézus Krisztus ’előretört’, vagyis felmagasztalta az igaz imádatot. Ugyanezt tették a követői, akik először Izrael nemzetéből kerültek ki, később pedig a nemzetek közül (Ézs 2:2; Mi 2:13; Cs 10:34, 35). A prófécia nagyobb beteljesedésekor, vagyis e világrendszer napjainak befejező részében, Jehova imádata az egekig magasztaltatik. A Király, Jézus Krisztus a tiszta imádathoz vezeti a szellemi Izrael maradékát. Hozzájuk csatlakozik egy minden nemzetből való nagy sokaság (Je 7:9).

A zsidó rendszer utolsó napjai: Kevesebb mint három és fél évvel azelőtt, hogy olyan személyek is csatlakoztak a keresztény gyülekezethez, akik nem voltak zsidók, Isten szelleme kitöltetett Jézus Krisztus hűséges, zsidó származású tanítványaira. Amikor erre sor került, Péter elmagyarázta, hogy ez Jóel próféciájának a teljesedése volt: „És az utolsó napokban – ezt mondja az Isten – kitöltök az én szellememből mindenfajta testre. . . Előjeleket adok az égen fenn, és jeleket a földön lenn, vért, tüzet és füstködöt; a nap elsötétül, a hold pedig vérré válik, mielőtt elérkezik Jehova nagy és dicső napja” (Cs 2:16–20). Ebben az esetben ’az utolsó napok’ „Jehova nagy és dicső napja” előtt jöttek el; minden bizonnyal ez a ’nap’ zárta le ’az utolsó napokat’. (Vö.: So 1:14–18; Ma 4:5; Mt 11:13, 14; lásd: JEHOVA NAPJA.) Mivel Péter zsidóknak és prozelitáknak címezte a mondanivalóját, a beszédében nyilván róluk beszélt, és félreérthetetlenül feltárta előttük, hogy a zsidó rendszer ’utolsó napjaiban’ élnek; ennek a rendszernek az imádati központja Jeruzsálemben volt. Ám korábban Krisztus Jézus már megjövendölte Jeruzsálem és a templom pusztulását, ami i. sz. 70-ben be is következett (Lk 19:41–44; 21:5, 6).

 Kétségtelenül szintén a zsidó rendszer végére utal a Szentírás, amikor azt írja Krisztus Jézusról, hogy „az idők végén” és „ezeknek a napoknak a végén” megjelenik, és végzi majd a munkáját (1Pt 1:20, 21; Héb 1:1, 2). Ezt támasztják alá a Héberek 9:26 szavai: „De most egyszer s mindenkorra nyilvánvalóvá tette magát [Jézus] a világrendszerek befejezésekor, hogy önmaga feláldozásával eltávolítsa a bűnt.”

A hitehagyással kapcsolatos utolsó napok: A Szentírás időnként a keresztény gyülekezetben megjelenő hitehagyással kapcsolatban használja az „utolsó napok” és az ehhez hasonló kifejezéseket. Pál apostol ezt írta Timóteusznak: „Az ihletett kijelentés azonban határozottan megmondja, hogy a későbbi időszakokban némelyek elpártolnak a hittől, félrevezető ihletett kijelentésekre és démonok tanításaira fordítva figyelmet” (1Ti 4:1; vö.: Cs 20:29, 30). A neki írt második levelében újra beszélt erről, és megemlítette, hogy a jövőben is lesznek még „utolsó napok”. Mivel az akkor élő emberek felhagynak a helyes viselkedéssel, azok az idők „nehezen elviselhető, válságos idők”, szó szerint ’veszedelmes meghatározott idők’ (Int) lesznek. Pál, miután részletezte, hogy mennyire makacs és romlott emberek fognak élni akkor, ezt írta: „ezek közül támadnak azok, akik ravaszul beférkőznek a háznépekbe, és foglyaikká tesznek bűnökkel megterhelt, különféle kívánságoktól vezetett, gyönge asszonyokat, akik mindig tanulnak, ámde soha nem képesek eljutni az igazság pontos ismeretére” (2Ti 3:1–7). Ezt követően Pál összehasonlította ezeket a romlott embereket Timóteusszal, aki lelkiismeretesen megfogadta azt, amit az apostol tanított. Majd arra buzdította, hogy ’maradjon meg azokban, amiket tanult, és amiket meggyőzetve elhitt’ (2Ti 3:8–17; lásd még: 2Ti 4:3–5). A szövegkörnyezetből egyértelmű, hogy az apostol már jó előre figyelmeztette Timóteuszt arra, hogy mi fog történni a magukat keresztényeknek vallók között, és leírta, hogy végül mi lesz az eredménye a hitehagyásnak.

Péter apostol is előre tudatta a keresztény hittársaival, hogy a gyülekezet részéről is próbák fogják érni őket: „közöttetek is lesznek hamis tanítók. Ugyanezek romboló szektákat fognak bevezetni csendesen, és megtagadják még a tulajdonosukat is, aki megvette őket, gyors pusztulást hozva magukra. Mi több, sokan fogják követni gátlástalan viselkedésük cselekedeteit” (2Pt 2:1, 2). E figyelmeztetés összecseng Júdás szavaival, aki arra buzdította a keresztényeket, hogy ’vívjanak kemény harcot a hitért’: „Ami titeket illet, szeretteim, emlékezzetek vissza azokra a beszédekre, amelyeket Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak apostolai mondtak korábban, arra, hogy ezt mondták nektek: »Az utolsó időben lesznek gúnyolódók, akik a saját, istentelen dolgokra irányuló kívánságaik szerint járnak majd«” (Júd 3, 17, 18). Az i. sz. első század végére már egyértelműen megjelent a hitehagyás a gyülekezetben. Napjainkban virágzik a hitehagyás, ezért elmondható, hogy elérkeztek ’az utolsó napok’, melyekre Pál utalt.

A „világrendszer befejezése”: Ám ahogyan Jézus Krisztus megjövendölte, nem minden keresztény válik hitehagyottá; az igaz, hűséges keresztények olyanok lesznek, mint a „búza”, mely közé „gyomot” vetettek. Krisztus láthatatlan jelenlétének a kezdete után, vagyis az akkor létező „világrendszer befejezésekor”, egyértelműen láthatóvá válik, hogy kik tartoznak a „búzához”, és kik a „gyomhoz”. A „gyomot”, azaz ’a gonosznak fiait’ ’összeszedik az Emberfiának királyságából’. Ennek a megtisztításnak köszönhetően az igaz keresztény gyülekezet egy olyan szántófölddé válik, ahol csak „búza” lesz. Az álkeresztények ki lesznek zárva az igaz keresztény gyülekezetből. A „gyomhoz” hasonlított személyeket végül „a tüzes kemencébe” vetik, míg a „búzához” hasonlított csoport tagjai „oly tündöklően fognak fényleni Atyjuk királyságában, mint a nap” (Mt 13:24–30, 37–43). Ezek a versek tehát a Sátán gonosz uralma alatt álló világrendszer befejező szakaszáról szólnak, mely időszakot követően Isten elpusztítja ezt a világrendszert.

Ezenkívül a szemléltetésből kiderül, hogy a hitehagyás a Sátán uralma alatt álló „világrendszer befejezése” idején fogja a legnagyobb méreteket ölteni. Ésszerű tehát azt feltételezni, hogy az álkeresztények között eluralkodnak majd azok az állapotok, melyekről a Keresztény Görög Iratok írói beszéltek, és amelyek ’az utolsó napokat’ fogják jellemezni. Növekedni fog a törvénytelenség és a szülők iránti engedetlenség. Az emberek „inkább gyönyörszeretők [lesznek], semmint Istent szeretők, akiknél megvan az Isten iránti odaadásnak egy külső formája, de erejére nézve hamisnak bizonyulnak” (2Ti 3:2–5). Ezenkívül „gúnyolódók jönnek majd a gúnyolódásukkal, akik a saját kívánságaik szerint járnak, és ezt mondják: »Hol van ez a megígért jelenléte? Hiszen attól a naptól fogva, hogy ősatyáink halálalvásba merültek, minden pontosan úgy megy, mint a teremtés kezdetétől fogva«” (2Pt 3:3, 4).

Jézus prófétai szemléltetése arra is rávilágít, hogy el kell telnie egy bizonyos időnek, mire nyilvánvalóvá válik, hogy kik tartoznak a „gyom”  közé, melyet végül megsemmisítenek. Az apostolok tisztában voltak ezzel, ezért amikor az „utolsó napok” és az ehhez hasonló kifejezéseket használták a hitehagyással kapcsolatban, ez nem jelentette azt, hogy arra számítottak, hogy rögtön megkezdődik Jézus jelenléte, illetve azt követően elpusztulnak az istentelenek. Ahogyan Pál is írta a tesszalonikaiaknak: „Mindamellett, testvérek, Jézus Krisztus, a mi Urunk jelenlétét és a hozzá való egybegyűjtésünket illetően, kérünk titeket, ne tántorodjatok el egyhamar a józan eszetektől, és ne is engedjétek, hogy felzaklasson titeket valamilyen ihletett kijelentés, szóbeli üzenet vagy levél, amely állítólag tőlünk származik, miszerint Jehova napja itt van. Senki, semmilyen módon ne vezessen titeket tévútra, mert nem fog az eljönni, csak ha előbb eljön a hitehagyás, és kinyilatkozik a törvénytelenség embere, a pusztulás fia” (2Te 2:1–3).

’Utolsó nap’: A Biblia beszél egy olyan ’utolsó napról’ is, amely során feltámadnak a halottak (Jn 6:39, 40, 44; 11:24; vö.: Dá 12:13). A János 12:48 szerint ez az ’utolsó nap’ összefüggésben van az ítélkezés idejével. Nyilvánvaló, hogy egy olyan időszakról van szó, amelyre jóval az apostolok ideje után fog sor kerülni. (Vö.: 1Te 4:15–17; 2Te 2:1–3; Je 20:4–6, 12.)