(az én erőm Jehova):

1. Kehátita lévita, Uriel „fia” (1Kr 6:22–24).

2. Egy olyan személy, akinek a fia, Jonatán Dávid király tisztviselője volt (1Kr 27:25).

3. Júda királya, akit Azáriának is hívtak. Amácija fia, akit a felesége, Jekólia szült neki. Uzziás 52 évig uralkodott (i. e. 829–778). Ez idő alatt az északi királyságban egymás után (II.) Jeroboám, Zakariás, Sallum, Menáhem, Pekája és Péka uralkodott (2Ki 15:1, 2, 8, 10, 13, 14, 17, 23, 25, 27; 2Kr 26:3). Uzziás idejében Ézsaiás (1:1; 6:1), Hóseás (1:1), Ámós (1:1) és talán Jóel szolgált prófétaként. Ennek a királynak az uralma alatt volt egy szokatlanul nagy földrengés (Za 14:5).

Apja halála után a 16 éves Uzziást királlyá tette Júda népe (2Ki 14:21; 2Kr 26:1). A 2Királyok 15:1 szerint azonban Uzziás Izrael királyának, (II.) Jeroboámnak a 27. évében lett király. Mivel ez Uzziás uralmának kezdetét úgy 12 évvel későbbre tenné az apja halálától számítva, ezért bizonyára valamilyen sajátos értelemre kell utalnia annak, hogy ’király lett’. Lehetséges, hogy Jeroboám király uralkodásának 27. évében Júda kéttörzs-királysága felszabadult az északi királyság hatalma alól; ez az alárendeltségi viszony talán akkor kezdődött, amikor Izrael királya, Joás legyőzte Uzziás apját, Amáciját (2Kr 25:22–24). Ennélfogva meglehet, hogy Uzziás másodszor is király lett, abban az értelemben, hogy felszabadult (II.) Jeroboámnak, Izrael királyának az uralma alól.

Uzziás „azt tette, ami helyes Jehova szemében”. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy megszívlelte egy bizonyos Zakariásnak a nagyszerű tanácsait (nem Zakariás prófétáról van itt szó, aki később élt). Uzziás alattvalói azonban helytelen módon továbbra is a magaslatokon áldoztak (2Ki 15:3, 4; 2Kr 26:4, 5).

Uzziás a katonai sikereivel szerzett hírnevet, és e sikereket Jehova segítségével érte el. Visszacsatolta Júda királyságához Elátot (Elótot), és újjáépítette a várost, amely az Akabai-öböl zugában helyezkedett el. Megnyerte a filiszteusokkal szemben vívott háborút, áttörve Gát, Jabne és Asdód falát, majd Asdód vidékén városokat épített. Többször is győzelmet aratott az arabok és a meunik felett, az ammonitákat pedig Júda sarcfizetőivé tette. Erős, jól felszerelt hadereje végül már 307 500 emberből állt, mely az atyai házak 2600 főjének felügyelete alá tartozott. Uzziás megerősítette Jeruzsálem védelmi rendszerét, és hadigépeket is készített ott (2Ki 14:22; 2Kr 26:2, 6–9, 11–15).

Ezenkívül ezt a királyt nagyon érdekelte a mezőgazdaság és az állattenyésztés. Sok víztárolót ásott, hogy elegendő vizet biztosítson az állatállomány számára, valamint tornyokat épített a pusztában, valószínűleg azért, hogy megvédje a legelő csordákat és nyájakat a fosztogatóktól. Az irányítása alatt a hegyekben és a Kármelen földművesek és vincellérek dolgoztak (2Kr 26:10).

Úgy tűnik, hogy Uzziás a kiemelkedő sikerei miatt felfuvalkodott, olyannyira, hogy bement a templom szenthely nevű részébe, hogy füstölőszert égessen. Azária főpap és 80 alpap azonnal a király után ment a templomba, és megfeddte ezért a törvénytelen tettéért, illetve felszólította, hogy hagyja el a szentélyt. Miközben Uzziás a füstölőszer égetéséhez szükséges füstölővel a kezében dühöngött a papokra, csoda által lepra ütött ki a homlokán, így a papok felindultan kiűzték a templomból. Mivel Uzziás tisztátalan volt a leprától, el lett tiltva mindenféle imádattól a szentélyben, és a királyi teendőit sem tudta ellátni. Ezért mialatt Uzziás egy bizonyos házban maradt halála napjáig, a fia, Jótám intézte helyette az állam ügyeit (2Kr 26:16–21).

Haláláról és temetéséről a 2Krónikák 26:23 ezt mondja: „Végül Uzziás nyugodni tért ősatyáihoz; el is temették ősatyái mellé, de a királyok temetési mezején, mert ezt mondták: »Leprás ő.«” Ez azt jelentheti, hogy Uzziás a lepra miatt a királyi temetőhöz tartozó földterület talajába, s nem olyan sírba lett temetve, melyet sziklába vájtak.

Egy Jeruzsálemben feltárt, mészkőből készült emléktáblán, melyről úgy vélik, hogy az i. sz. első századból való, a következő felirat olvasható: „ide hozattak Uzzija, Júda királyának csontjai, és nem távolítandók el innen” (KÉP: 1. köt. 960. o.).

4. „Hárim fiai” közül való lévita pap (1Kr 24:8; Ezs 2:36, 39); azok között volt, akik Ezsdrás ösztönzésére elküldték idegen feleségeiket (Ezs 10:10, 11, 21, 44).

 5. Júda leszármazottja Pérecen keresztül; a „fia”, Atája azok között van felsorolva, akik Nehémiás idejében Jeruzsálemben laktak (Ne 11:4).