A héber bí·ráʹ szó, melyet ’várnak’ vagy ’megerősített helynek’ fordítanak, csak ezekben a könyvekben szerepel: Dániel, Eszter, Krónikák, illetve Nehémiás. E könyvek megírása a babiloni száműzetés után fejeződött be (i. e. kb. 536 – valamivel 443 után) (1Kr 29:1, Rbi8, lábj.; 2Kr 17:12; Esz 1:2, Rbi8, lábj.).

Ezsdrás, a napjaiban használt nyelvezettel élve, azt jegyezte fel, hogy Dávid ’várnak’ nevezte  Salamon templomát, amikor arra buzdította a népet, hogy szívvel-lélekkel támogassa az építkezést (1Kr 29:1, 19).

Nehémiás épített egy várat, vagyis egy erődöt az újjáépített templom szomszédságában, a templomtól ÉNy-ra; ebből az irányból volt a legkönnyebb megtámadni a várost (Ne 2:8; 7:2). A Makkabeusok nyilván ennek a várnak a helyén építettek egy másikat, amelyet később Nagy Heródes újjáépített, és amelyet elnevezett Antonia-erődnek. Ebben az erődben hallgatta ki Pált a római parancsnok (Cs 21:31, 32, 37; 22:24; lásd: ANTONIA-ERŐD).

A Babilontól kb. 360 km-re K-re lévő ’Susán vára’ a perzsa király rezidenciája volt az év egy bizonyos időszakában. Itt szolgált Nehémiás a király pohárnokaként, mielőtt visszatért Jeruzsálembe (Ne 1:1). És ez a vár volt Dániel egyik látomásának a helyszíne is (Dá 8:2). Ám ’Susán vára’ arról a legismertebb, hogy itt játszódott Eszter könyvének a története (Esz 1:2, 5; 3:15; 8:14). A vár feltehetően nem egyetlen épület volt, hanem egy királyi épületegyüttes egy megerősített városrészen belül. Ezt a feltételezést támasztják alá a beszámoló egyes részletei. Például Susán várában volt ’az asszonyok háza’, az az épület, ahol felkészítették a szüzeket arra, hogy majd jelenjenek meg Ahasvérus színe előtt (Esz 2:3, 8). Márdokeus, mielőtt kiemelkedő szerepet kapott a kormányzásban, mindennap „a király kapujában” ült, „Susán várában” (Esz 2:5, 21; 3:2–4; lásd: SUSÁN).