A „vérbosszuló”-nak fordított héber szó a gó·ʼélʹ had·dámʹ. A héber gó·ʼélʹ szó (melyet a vérbosszulóra használnak) a gá·ʼalʹ kifejezés melléknévi igeneve, melynek a jelentése ’megvált’, ’visszaszerez’, ’visszavásárol’ (2Mó 15:13; Zs 69:18; 3Mó 25:25; Ézs 43:1; Zs 72:14). A héber törvények értelmében a kifejezést a legközelebbi férfi rokonra használták, akinek kötelessége volt megbosszulni a meggyilkolt vérét (4Mó 35:19). A gó·ʼélʹ szó egy vérrokonra is utalhat, akinek joga volt a kiváltásra (vagy a megváltásra) (3Mó 25:48, 49; Ru 2:20, Rbi8, lábj.; lásd: KIVÁLTÁS, KIVÁLTÓ).

A vérbosszú azon a parancson alapult, melyet Jehova Noénak adott a vér és az emberi élet szentségével kapcsolatban. Ezt mondta Jehova: „számon kérem a ti lelketek vérét. . .; az ember kezéből – minden embertől, vagyis a testvérétől – számon kérem az ember lelkét. Aki embervért ont, annak a vérét is ember fogja kiontani, mivel Isten a saját képmására teremtette az embert” (1Mó 9:5, 6). A ’vérbosszulónak’ meg kellett ölnie azt, aki szándékosan gyilkolt, és nem lehetett semmilyen váltságot elfogadni a gyilkosért (4Mó 35:19–21, 31).

Jehova tenni fog azért, hogy minden hűséges szolgájának az ártatlan vére meg legyen bosszulva a megfelelő időben (5Mó 32:43; Je 6:9–11).

Jehova igazságos törvényei éles különbséget tettek a szándékos gyilkosság és a nem szándékos emberölés között. Azok részére, akik nem szándékosan követtek el emberölést, a menedékvárosok szeretetteljes módon védelmet nyújtottak a vérbosszulóval szemben (4Mó 35:6–29; 5Mó 19:2–13; Jzs 20:2–9). Ezenkívül bíróságokat hoztak létre, hogy megvizsgálják a vérbűnnel kapcsolatos kérdéseket (5Mó 17:8, 9; 2Kr 19:10).