(héb.: bá·cálʹ):

Egy olyan kétéves, csípős, hagymás növény, amelynek keskeny, hengeres levelei vannak. A vöröshagyma (Allium cepa) egyike volt azoknak az ennivalóknak, amelyekért az elegy nép és az izraeliták sóvárogtak a pusztában, miután kiszabadultak Egyiptomból (4Mó 11:4, 5). Ebben az országban, ahol Izrael fogságban élt, nagyon sok vöröshagymát termeltek. A görög történetíró, Hérodotosz még egy olyan feliratról is beszél, amely szerint a munkások egy piramis építésekor vöröshagymát is kaptak (A görög–perzsa háború. II. könyv, 125.). Egyiptomban a vöröshagymát, amelyet általában csokorba kötöztek, felajánlották az istenségeknek, de a papok nem ehettek belőle. Az egyiptomi vöröshagymáról azt írják, hogy nem volt olyan erős az íze, ami miatt könnyebben meg lehetett emészteni, mint más fajtákat. Ezenkívül inkább édes volt, semmint csípős vagy keserű.