Tejből vagy tejszínből rázással vagy köpüléssel készült, legnagyobbrészt zsírból álló emulzió. A bibliai időkben ez a tejtermék nem olyan volt, mint a mai nyugati világban, mert nem szilárd állagú volt, hanem félig folyékony (Jób 20:17). Ezért Koehler és Baumgartner úgy határozza meg a héber chém·ʼáʹ szót, mint édes, friss vajat, amely még lágy (KBL. 308. o.). Franciscus Zorell szerint a szó „sűrű aludttej”-re utal (Lexicon Hebraicum et Aramaicum Veteris Testamenti. Róma, 1968, 248. o.). Ugyanezt a szót a Bírák 5:25-ben ’aludttejnek’ fordítják.

„A tej köpülése [szó szerint: ’szorítása’] vajat hoz elő” (Pl 30:33). Ezt úgy végezték, hogy a tejet bőrtömlőbe töltötték, és gyúrták, a térdükön rázták, vagy oszlopok közé felfüggesztve erőteljesen ide-oda lendítették, míg a kívánt sűrűséget el nem érték.

Bár a vaj ínyencségnek számított, már a patriarchális idők óta élvezettel fogyasztották. Ábrahám az angyali látogatóknak rendezett lakoma részeként vajjal is kínálta vendégeit (1Mó 18:8), Dávidnak pedig a barátai vajat és más ennivalót is vittek ajándékba (2Sá 17:29).

A Zsoltárok 55:21-ben a ’vaj’ jelképesen egy áruló lágy hangú, mézesmázos, hízelgő beszédére utal.