Valamilyen anyag darabjainak az egymáshoz erősítése öltésekkel. A varrás, ideértve a hímzést is, ősidők óta fontos emberi tevékenység (2Mó 26:1; 35:35; Jób 16:15; Pr 3:7; Ez 13:18). Az első férfi és nő, Ádám és Éva „fügefaleveleket fűztek [szó szerint: varrtak] össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak” (1Mó 3:7). Ez mindössze annyit jelenthetett, hogy nagy fügefaleveleket erősítettek egymáshoz vékony fügefaágakkal.

Krisztus Jézus, amikor elmagyarázta, miért nem böjtölnek a tanítványai, ellentétben a farizeusokkal és János tanítványaival, rámutatott,  hogy ha egy darab be nem avatott anyagot varrnak régi ruhára, a szakadás még rosszabb lesz (Mk 2:18, 21). Mosáskor a folt összemegy, és megfeszíti a régi ruha anyagát, elszakítva azt. Jézus ezzel a szemléltetéssel szeretett volna segíteni a hallgatóinak, hogy megértsék, eljött az ideje annak, hogy a követőivé váljanak, és helytelen ráerőltetniük a szokásaikat a tanítványaira. Korábban már János is rávilágított arra, hogy a feladata az volt, hogy előkészítse Krisztus eljövetelét, tehát csak időszakos volt a megbízatása (Jn 3:27–30).