A legtöbb csont belső üregeit kitöltő, lágy és zsíros, érgazdag szövet. Kétféle velőt különböztetnek meg: sárgát és vöröset. A felnőttek esetében a hosszú, csöves csontokat sárga, azaz inaktív velő tölti ki, mely javarészt zsírból áll, míg a koponya, a bordák, a szegy és a medence lapos csontjai a vörös, vagyis az aktív velőt tartalmazzák. A vörös velő jelentős szerepet játszik a vérképzésben. Ez termeli az oxigént szállító vörösvértesteket, a vérlemezkéknek nevezett fontos véralvadást segítőket, és a fertőzésekkel szembeni harc elsődleges résztvevőinek, a fehérvérsejteknek a nagy részét. A velő mint vérképző szerv közvetlen hatással van az ember egészségére és erőnlétére. Jób (21:24) ezért helyénvalóan úgy beszélt a jól táplált és egészséges emberről, mint akinek a csontvelőjét „nedv itatja át”.

Az izraeliták, úgy tűnik, fogyasztottak állati csontból nyert velőt. (Vö.: Mi 3:2, 3.) A velőnek rendkívül magas a tápértéke, fehérjében, zsírokban és vasban gazdag. Következésképp találó, hogy a lakoma, melyet Jehova rendez minden népnek, jelképes értelemben ’bő olajjal készített, velőben bővelkedő ételeket’ is tartalmaz (Ézs 25:6).

A Héberek 4:12 ’Isten szavát’ egy olyan fegyverhez hasonlítja, mely élesebb bármely kétélű kardnál, és keresztüljárja a személy gondolatait meg indítékait, úgyszólván egészen a velőig, a csontok legbelső részéig hatolva.