Egy hosszú bot, amely egy vezérnek azt a jogát jelképezi, hogy rendeletet hozhat. Az Új világ fordításban négyszer előforduló „vezéri pálca” kifejezést a héber mechó·qéqʹ melléknévi igenévből fordítják, amely a chá·qaqʹ alapszóból ered, és ez utóbbinak a jelentése: ’feljegyez’, illetve ’rávés’, ennélfogva ’megszab’, illetve ’[rendelkezéseket] hoz’ (Ézs 30:8; Ez 4:1; Pl 8:27, IMIT; Ézs 10:1). Az ókorban az életbe léptetett törvényeket kő- vagy fémtáblákra jegyezték fel, illetve vésték. A mechó·qéqʹ héber szó vonatkozhat egy vezérre is, aki rendelkezéseket hoz, azaz egy ’törvényadóra’ (5Mó 33:21). Jehova páratlan törvényhozó, ő a legfőbb ’Törvényadó’ (Ézs 33:22).

Amikor a vezér ült, általában a térdei közé állította a hosszú pálcáját, és nekitámasztotta a ruhája redőinek. Ez érthetővé teszi azt, amit Jákob mondott áldásként a halálos ágyán Júdának: „Nem kerül el Júdától a jogar, sem a vezéri pálca térdei közül, míg el nem jön Siló” (1Mó 49:10). Van olyan fordítás, amely az itt szereplő héber mechó·qéqʹ szót „törvény-tevö”-nek (Kom.) adja vissza, de a szó másik jelentése, ’vezéri pálca’ (ÚV, Kár.), ebben az írásszövegben helytállóbb, és szótárszerkesztők is alátámasztják ezt (KBL. 328. o.; BDB. 349. o.). Az 1Mózes 49:10-ben minden bizonnyal egy tárgyról és nem egy személyről van szó, ahogyan azt több fordítás is tükrözi, amelyekben ilyen megoldásokat találunk: „királyi pálca” (Kat.), „fejedelmi pálca” (KNB), „kormánypálca” (ÚRB). Ezenkívül bármiféle pálca, például a „vezéri pálca”, szép gondolati párhuzamba állítható a jogarral, és illik is az ugyanebben a versben olvasható, „térdei közül” kifejezéshez. Hasonló értelemben fordul elő a héber szó a 4Mózes 21:17, 18-ban, ahol arról olvasunk, hogy fejedelmek „vezéri pálcával, a saját pálcájukkal” ástak kutat, de egy lehetséges olvasat szerint „egy vezérrel, az uralkodóikkal” ástak kutat. Az 1Mózes 49:10-ben található „sem a vezéri pálca” kifejezés egy másik lehetséges olvasata pedig így hangzik: „sem a vezér”.

Mivel a jogar egy pálca vagy bot, ezért néhányan úgy következtethetnek, hogy nincs különbség az 1Mózes 49:10-ben szereplő kifejezések, „a jogar” és „a vezéri pálca” között. Ám úgy tűnik, Jákob különbséget akart tenni közöttük. Költői nyelvben nemegyszer párhuzamos gondolatok jelennek meg. Jóllehet az ilyen gondolatok hasonlóak, tüzetesebben megvizsgálva érzékelhető, hogy az egyik szikrányit eltér a másiktól, és ez gyakran segít jobban megérteni, miről is van szó. Jákob vélhetően ezzel a stilisztikai eszközzel élt, amikor megáldotta a fiait. Például kijelentette, hogy Dán „útszéli kígyó [lesz], szarvas kígyó az ösvény mentén” (1Mó 49:17). Ezeket a párhuzamos gondolatokat pozitív értelemben használta, arra utalt velük, hogy Dán veszélyt jelent majd Izrael ellenségeire.

Maga Isten jelenti ki ezt: „Júda pedig vezéri pálcám” (Zs 60:7; 108:8). Ha valakinél vezéri pálca van, az azt jelzi, hogy ő egy vezér, akinek hatalmában áll parancsolni, ha pedig egy uralkodó kezében jogar van, akkor az a királyi felségjogát, azaz a királyi előjogát jelzi (Zs 45:6). Ezért az 1Mózes 49:10-ben szereplő „jogar” és „vezéri pálca” kifejezések kétségkívül azt mutatják, hogy Júda törzsének jelentős hatalma lesz. De egyértelmű, hogy többről van szó, mint törzsi hatalomról, ugyanis Siló Júda törzséből jön el, és azt olvassuk róla, hogy „a népek neki engedelmeskednek”. Ez pedig azt az értelmet közvetíti, hogy királyi hatalma lesz a népek fölött. Amikor Júda leszármazottja, Dávid, Izrael királya lett, a jogar és a vezéri pálca valóban Júda törzsénél volt, és ezek nem kerültek el tőle, míg el nem jött Siló, a Messiás (2Sá 7:8–16). Isten az eljövendő Silót, Jézus Krisztust, Júda és Dávid leszármazottját, csakugyan „vezetőül és parancsolóul [adta] a népeknek” (Ézs 55:4). A jövendölések szerint a messiási Uralkodónak hatalma lesz a népek és nemzetek felett (Zs 2:8, 9; Dá 7:13, 14). Tehát nem csupán a ’jogart’ tartja, vagyis nem pusztán királyi felségjoga van, hanem nála van a „vezéri pálca” is, vagyis hatalmában áll parancsolni. (Lásd: SILÓ 1.)