A héber chén szó a kegy, báj és elegancia kifejezésére szolgált, vonatkozhatott valakinek a megjelenésére vagy a viselkedésére. A Szentírásban általában úgy adják vissza, hogy ’kegy’ (1Mó 6:8), néhányszor viszont úgy, hogy  ’vonzerő’, ’báj’. Például, egy szajha ’vonzó lehet a bájával’ (Ná 3:4), de ahogyan az a Példabeszédek könyvében is áll: „Csalárd lehet a báj, és hiábavaló lehet a szépség; amely asszony azonban féli Jehovát, az szerez dicséretet magának.” Továbbá: „A bájos asszony megragadja a dicsőséget” (Pl 31:30; 11:16; lásd még: Pl 5:18, 19). Az Istentől származó bölcsesség és értelem igazán vonzó lehet, akárcsak egy ékesség (Pl 3:21, 22; 4:7–9); ugyanez igaz a helyes beszédre is (Zs 45:2; Pl 22:11). Amikor a zsidók visszatértek a babiloni száműzetésből, Zorobábel arra kapott ösztönzést, hogy folytassa a templom építését, és arról lett biztosítva, hogy miközben a zárókövet lerakják, „így kiáltanak majd ahhoz: »Mily csodálatos! Mily csodálatos!«” (Za 4:7).