(Jehova megemlékezett):

1. A Benjámin törzséből való Jeiél tíz fiának egyike (1Kr 9:35–37). A párhuzamos felsorolásban az 1Krónikák 8:31-ben a nevét Zékernek rövidítik.

2. Rúbenita, aki feltehetően hadat viselt a hagriták ellen Saul napjaiban (1Kr 5:6, 7, 10).

3. Lévita kapuőr, akit elismerően így is neveztek: „értelmes tanácsadó”. A találkozás sátrának a bejáratánál volt kapuőr, és amikor Dávid újjászervezte a lévitáknak a majdani templomnál végzendő szolgálatát, Zakariásnak a sorsvetés alapján az é. rész jutott. Meselémiának, vagyis annak a kórahitának az elsőszülött fia volt, aki a léviták kehátita családjából származott (1Kr 9:21, 22; 26:1, 2, 14).

4. Lévita, aki más lévitákkal együtt azt a megbízatást kapta, hogy játsszon húros hangszereken abban a menetben, amely a szövetségládát Jeruzsálembe vitte. Zakariás ezt követően a  sátor előtt játszott, amelyben elhelyezték a szövetségládát (1Kr 15:18, 20; 16:1, 4, 5).

5. Pap, aki trombitán játszott abban a menetben, amely elkísérte a szövetségládát Jeruzsálembe (1Kr 15:24).

6. Uzziel családjából való lévita, akit megemlítenek a Jehova házában végzendő szolgálat újjászervezésével kapcsolatban (1Kr 24:24, 25).

7. Mérárita lévita, Hósa fia, aki Dávid uralma idején a kapuőrök csoportjába volt beosztva (1Kr 26:1, 10, 11).

8. Manassé fiai közül való, akinek a fia, Iddó Dávid idejében Manassé törzsének a fejedelme volt Gileádban (1Kr 27:16, 21).

9. Lévita, akinek a fia, Jaháziel biztosította Josafátot és Júda népét afelől, hogy Jehova fogja a háborújukat megvívni értük (2Kr 20:13–17).

10. Egyike a nép azon fejedelmeinek, akiket Josafát i. e. 934-ben megbízott, hogy tanítsák Jehova törvényét szerte Júda városaiban (2Kr 17:7, 9).

11. Josafát király fia. Zakariás és a fivérei mind gazdag ajándékokat kaptak Josafáttól, de a királyság az elsőszülöttre, Jórámra szállt. Hogy megerősítse hatalmát, Jórám, miután trónra került, megölte Zakariást a többi fivérével együtt, és néhány fejedelmet is (2Kr 21:1–4).

12. Jójada főpap fia. Jójada halála után Joás király elfordult az igaz imádattól, és inkább a rossz tanácsokra hallgatott, mint Jehova prófétáira. Zakariás, Joás unokatestvére (2Kr 22:11), szigorúan figyelmeztette a népet emiatt, de azok ahelyett, hogy bűnbánatot gyakoroltak volna, megkövezték a templom udvarán. Zakariás a halála előtt a következőket mondta: „Lássa meg Jehova, és kérje számon!” Ez a prófétai kérés teljesítve lett, ugyanis nemcsak az történt, hogy Szíria nagy pusztítást végzett Júda területén, hanem még Joást is megölte két szolgája „Jójada pap fiainak vére miatt”. A görög Septuaginta és a latin Vulgata azt mondja, hogy Joást azért ölték meg, hogy bosszút álljanak Jójada „fiának” a véréért. A maszoréta szöveg és a szír Pesitta azonban a „fiainak” szót írja, feltehetően azért használva a többes számot, hogy Jójada fiának, Zakariásnak, a próféta-papnak a kiválóságára és értékére utaljon (2Kr 24:17–22, 25).

Jézus minden bizonnyal Jójada fiára, Zakariásra gondolt, amikor így prófétált: „számon kéressék ettől a nemzedéktől [a Jézus földi szolgálata idején élt zsidóktól] minden prófétának a vére, melyet a világ megalapítása óta kiontottak, Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, akit az oltár és a ház között öltek meg” (Lk 11:50, 51). A gyilkosság megemlített helyszínei megegyeznek. Az i. sz. I. században a Krónikák könyve volt az utolsó a Héber Iratok kánonjában. Ennélfogva Jézusnak az a kifejezése, hogy ’Ábeltől Zakariásig’, hasonló ahhoz, mint amikor azt mondjuk: „Mózes első könyvétől a Jelenések könyvéig.” A Máté 23:35-ben található párhuzamos beszámolóban Zakariást Barakiás fiának nevezik, ez feltehetően Jójada másik neve, hacsak nem történetesen a Jójada és Zakariás közötti nemzedékre utal, vagy pedig egy korábbi elődjének volt a neve. (Lásd: BARAKIÁS.)

13. Tanácsadója Uzziás királynak, aki i. e. 829–778 uralkodott. Zakariást úgy jellemezték, mint aki ’az igaz Isten félelmére oktatott’ (2Kr 26:5).

14. Izrael királya. Zakariás II. Jeroboám fia és Jéhu dinasztiájának utolsó uralkodó sarja volt. A feljegyzésekben szereplő hat hónapos uralma azzal ért véget, hogy Sallum meggyilkolta (2Ki 15:8–12). Zakariás apja i. e. 803 körül halt meg, Uzziás uralkodásának a 27. évében (2Ki 14:29), de mintegy 11 év telt el, mielőtt Zakariás előbb említett, hat hónapos uralma megkezdődött Uzziás uralmának 38. évében (kb. i. e. 792) (2Ki 15:8, 13). Ez talán azért lehetett, mert még nagyon fiatal volt, amikor az apja meghalt, vagy talán mert (Izrael északi királyságára jellemző) heves ellenségeskedést kellett legyőznie, mielőtt megszilárdult a királysága.

15. Az egyik férfi, aki tanúja volt annak, amikor Ézsaiás felírta fiának a nevét egy táblára; Jeberekiás fia (Ézs 8:1, 2).

16. Anyai nagyapja Ezékiás királynak (2Ki 18:1, 2; 2Kr 29:1).

17. Lévita, Asáf fiai közül az egyik, aki segített megszabadulni a tisztátalan tárgyaktól, amelyeket eltávolítottak a templomból Ezékiás uralkodásának a kezdetén (2Kr 29:13, 15–17).

18. Kehátita lévita, akit megbíztak azzal, hogy segítsen felvigyázni a templom javítási munkáit, melyeket Jósiás király támogatott (2Kr 34:8, 12).

19. Egyike annak a három vezető beosztású papnak, akik nagylelkűen adományoztak áldozatnak való állatot a Jósiás által szervezett nagyszabású pászkaünnephez (2Kr 35:1, 8).

20. Száműzetés után élt próféta, és a nevét viselő könyv írója. Zakariás így nevezi magát: ’Iddó fiának, Berekiának a fia’ (Za 1:1, 7), de más, rá vonatkozó hivatkozásban nem szerepel a középső láncszem (Ezs 5:1; 6:14; Ne 12:4, 16). Zakariás feltételezhetően még Babilonban született, ugyanis prófétai tevékenysége mindössze 17 évvel azután kezdődött meg, miután az izraeliták visszajöttek a száműzetésből, és ésszerű, hogy ekkor 17 évesnél idősebb volt, bár még mindig „ifjúnak” nevezték (Za 2:4).

 Jehova Zakariást és Aggeust használta fel, hogy arra ösztönözze Zorobábelt, Jésua főpapot és a száműzetésből visszatérteket, hogy fejezzék be Jehova templomának az újjáépítését annak ellenére, hogy a Perzsia kormányától elrendelt betiltás még hatályban volt (Ezs 5:1, 2; 6:14, 15). Zakariás próféciája olyan üzeneteket tartalmaz, amelyeket ebből a célból mondott két éven és egy hónapon át (Za 1:1, 7; 7:1, 8). Egyéb, általa végzett prófétai tevékenység nincs feljegyezve. (Lásd: ZAKARIÁS KÖNYVE.)

Bár e Zakariás apjának a neve Berekia volt, amikor Jézus arról a Zakariásról beszélt, aki ’Barakiás fia’ (Mt 23:35; figyeld meg a különbséget az írásban), valószínűbb, hogy egy korábban élt főpap fiára utalt. (Lásd a 12-es számmal jelzett személyt.)

21. Egyike azoknak a ’főembereknek’, akiket Ezsdrás elküldött, hogy hozzanak szolgákat Isten háza számára a Jeruzsálembe való utazás idején, i. e. 468-ban (Ezs 8:15–17). Feltételezhetően ugyanaz a személy, mint a 22-es vagy 23-as számmal jelzett.

22. Paros atyai háznépének a fője. Zakariás és 150 férfi ebből az atyai háznépből Jeruzsálembe ment Ezsdrással (Ezs 8:1, 3). Feltételezhetően ugyanaz a személy, mint a 21-es számmal jelzett.

23. Bebai atyai háznépének a fője, aki 28 férfinak az élén, akik a családjából valók voltak, visszatért Ezsdrással (Ezs 8:1, 11). Feltételezhetően ugyanaz a személy, mint a 21-es számmal jelzett.

24. Egyike Elám azon fiainak, akik Ezsdrás tanácsára felbontották idegen feleségeikkel kötött házassági szövetségeiket (Ezs 10:10, 11, 26, 44).

25. Egy személy, aki Ezsdrás mellett volt, amikor az felolvasta és megmagyarázta a Törvényt a népnek. Zakariás, aki feltételezhetően pap volt, Ezsdrás balja felől állt (Ne 8:1, 2, 4).

26., 27. Két férfi Júda törzséből – az egyik Amária fia, a másik egy selanita embernek a fia –, akiknek a leszármazottai Jeruzsálemben laktak a babiloni száműzetés után (Ne 11:4, 5).

28. Pap, egy bizonyos Pashúrnak a fia, akinek a leszármazottai Jeruzsálemben éltek a száműzetés után (Ne 11:10, 12).

29. Pap, aki a Jeruzsálem újjáépített falának felavatásakor vonuló menetben trombitált; Jonatán fia (Ne 12:27, 31, 35).

30. Egy másik személy, aki ugyancsak pap volt, és ugyanazon a felavatáson trombitált, mint a 29-es számmal jelzett (Ne 12:40, 41).

31. Pap, Keresztelő János apja (Lk 3:2). Zakariás a feleségével, Erzsébettel, Jézus anyjának, Máriának a rokonával, Júdea dombvidékén élt. Mindketten félték az Istent, és engedelmeskedtek a parancsolatainak. Bár előrehaladott korúak voltak, még nem született gyermekük (Lk 1:5–7, 36).

Amikor ’Abija osztálya’ volt beosztva szolgálatra, és Zakariásra került a sor, hogy füstölőszert ajánljon fel – valószínűleg i. e. 3 késő tavaszán vagy a nyár elején –, bement a szentélybe, ahogy szokása volt. Ez alkalommal Jehova angyala, Gábriel megjelent előtte, és elmondta, hogy könyörgése kedvező meghallgatásra talált, hogy Erzsébet, a felesége fiút szül neki, és hogy a fiúnak a János nevet kell adniuk. Gábriel tájékoztatta Zakariást, hogy miként neveljék a gyermeket, és hogy mit fog megvalósítani ez a fiú (Lk 1:5–17). Zakariás további biztosítékként jelet kért az angyaltól. De mivel gyengének bizonyult azzal, hogy nem hitt az angyalnak, az elmondta neki, hogy némaság fogja sújtani, amely csak János megszületése után fog megszűnni (Lk 1:18–23). Miután a gyermek megszületett, a nyolcadik napon Erzsébet nem fogadta el szomszédainak és rokonainak a javaslatait, hanem ragaszkodott hozzá, hogy János legyen a fiának a neve. Miután az apát kérdezték, Zakariás vett egy táblát, és ezt írta rá: „János a neve.” Rögtön tudott beszélni, és próféciát mondott fiának és a Messiásnak a munkájáról (Lk 1:13, 57–79).